A Csárdáskirálynő 1917-es, idehaza még sosem látott, Guy Bolton és PG Wodehouse által Broadway-kompatibilissé tett dzsessz-átirata csak nyomokban tartalmaz operettet. A magángyűjteményből előtúrt szövegkönyvet Lőrinczy Attila és Kerényi Miklós Gábor vette kezelésbe, a dalok új szöveget kaptak, van tangó, rap, s még egy Jerome Kern-szerzemény is elfér a kavalkádban.
Amikor a remek karakterszínészi teljesítmény nyújtó Vasvári Csaba Strauss-szobor imitációja után Lévai Enikő Sally Bowles-parókában és kalapban érkezik a színre, s jelmeze Marlene Dietrich leghíresebb fellépőruháját idézi, már sejthető a dupla csavar. Kerényi Miklós Gábor rendező a tőle megszokott módon turbózza fel aF darabot. Így eshet, hogy a Csárdáskirálynő Cote d’Azurön játszódó Broadway-verziója – amelynek idején egy kontinenssel arrébb, ugye, javában tombol az első világháború – egyszerre reflektál a második világháború náci rettenetére és a napjaink gyűlölethullámára. Szabó P. Szilveszter rémisztően erős szólója nyomán egy rideg pillanatra megáll a levegő a teátrumban, s kikristályosodik a központi gondolat: a lenézés, a kirekesztés minden korban, helyen és lélekben ugyanolyan pusztítást végez.
A Kálmán Imre Teátrum aprócska, intim tere különleges, meghitt operett-élményt ad, de kemény munkára fogja a színészeket. A kis távolság miatt minden egyes rezdülésük látszik, s mivel a zenekar az árok helyett a proszcénium páholyban játszik, roppant nehéz eltalálni a megfelelő hangerőt. A Riviera girl szereplői (és a hangmester!) többnyire jól oldják meg a feladatot, ám ez vélhetően a „belakás” után sem a stúdióminőségű hangzás, hanem a kísérletezés, az ínyencségek helye lesz. S annak milyen jó!
Lévai Enikő sokszínű Sylvát hoz, játékának és hangjának sötét tónusai sok helyütt eltörlik az eredeti mű léha könnyedségét. Barkóczi Sándor kényes-hisztérikus Karlja és György-Rózsa Sándor érzelmes-titokzatos Victor-alakítása egyaránt jól kidolgozott karakter, szép hang. Szendy Szilvi lubickol a tenyérbe mászóan képmutató vidéki asszonyka szerepében, Kerényi Miklós Máté óriási rulettgolyón hintázva előadott játékfüggő-monológja után pedig Miley Cyrus is elégedetten csettintene. Kardffy Aysha üdítően szabadon nevettet az irritálóan naiv Claire karakterében.
Füzér Anni jelmezei tele vannak ötlettel: van Chanel kosztümös csirke és lakk dominacsizma; Horváth Csaba koreográfiái kihozzák a maximumot a picike térből. Az est legnagyobb dicsérete mégis az új dalszövegek szerzőjét, Závada Pétert illeti: okos, friss, teljesen természetesnek ható verseit színtiszta élvezet hallgatni.