„Szuperhősök, varázslók, jedik – sok mindenben különböznek tőlünk. A világok, amelyeket benépesítenek, mégis hasonlóak Földünk társadalmaihoz”. E világok társadalmi és politikai kérdéseibe kalauzol el a Fantasztikus világok című könyv Tóth Csaba szerkesztésében. A Republikon Intézet egyik alapítója és stratégiai igazgatója lapunknak elmondta: a Fantasztikus világok viszonylag ismert, sokat használt, de talán nem feltétlenül jól megértett fogalmainkat - demokrácia, diktatúra, egyenlőség, egyenlőtlenség - elképzelt, sokak által ismert pop-kulturális alkotásokban elemzett univerzumokon keresztül vizsgálja. Tóth szerint ez nagyon sokszor működött az egyetemeken, a fiatalok körében sokkal könnyebb volt ilyen típusú dolgokról másként beszélni. „Ha meghirdetek az egyetemen egy előadást, demokrácia és a diktatúra problémai az Európai Unióban címmel, eljön tíz ember. Viszont, ha azt a címet adom, hogy demokrácia és a diktatúra a Csillagok Háborújában már száz fiatal érdeklődik” - érzékeltette a különbséget a szerkesztő.
Arra a kérdésünkre, hogy az idősebb korosztálynak is érdekes lehet-e a könyv, Tóth úgy fogalmazott: ők is megtalálhatják a nekik tetsző fejezeteket, hiszen például vámpírfilmekről mindenki hallott. Ráadásul az is lehet – célja is kicsit könyvnek –, hogy valaki olyan világot térképez fel, amit korábban nem ismert.
A Republikon stratégiai igazgatója egyébként már írt hasonló témában - A sci-fi politológiája -, most pedig tizennégy szerzővel többek között arra keresik a választ, hogyan kell megszervezni egy sikeres lázadást az elnyomó Galaktikus Birodalommal szemben? Hogyan reagálna Földünk, ha hirtelen idegenek, netán zombik támadnák meg országainkat?
Ceglédi Zoltán, Filippov Gábor, Földi Bence, Hoffman István, Kisteleki Károly, Lovász Dorottya, Muchichka László, Pintér Bence, Sik Endre, Szabó Zoltán Ádám – Oroszlány Balázs, Tóth Csaba, Török Gábor, Zotter Judit, Zsótér Indi Dániel olyan összefüggésekre mutatnak rá, amelyek könnyen elkerülhették a figyelmünket, miközben fénykardok összecsapására, vámpírok és vérfarkasok küzdelmére, vagy éppen Batman pofonjaira figyeltünk, aki egyike a könyv által közelebbről megvizsgált szuperhősöknek. Ceglédi Zoltán fejezetében ugyanis hét Batman-mozifilmet elemez, elsősorban azt összehasonlítva, milyen főellenfél és őt segítő bűnözői "massza" ellen, milyen fenyegetést, mestertervet elhárítva, milyen eszközökkel harcol a főhős. A politikai elemző lapunknak arról beszélt: a közelharc evolúciója messze nem csak szimpla pofozkodásról szól, sokkal inkább saját félelmeinkről, a körülöttünk lévő világ változásairól.
1989-ben, a nyugati demokráciák győzelmét, a hidegháborúba beleroppant szovjet világrend elmúlását kísérő eufória idején Batman "csak" az olasz-amerikai maffia, illetve annak karikatúraszerűen őrült tagja, Joker ellen harcol. A kilencvenes években a politika és a szervezett bűnözés összefonódása, majd a klímaváltozás és az ökoterrorizmus, illetve a globális média, a világot ekkortól behálózó internet fenyegetései jelennek meg. Ceglédi szerint világos aztán a lenyomata az első Nolan-filmben a 2001-es terrortámadásnak, a 2008-as világválság idején pedig a kiszámíthatatlanság, az addig biztosnak hitt rendezőelvek és társadalmi kohézió széthullása a fő téma, az ehhez rendelt, új Jokerrel. Végül pedig a mába megérkezve a humorát és reményét vesztett, keserű Denevérember küzd a katonai háttérrel rendelkező, atombombával fenyegetőző, "tesztoszteronpumpa" főellenfél, Bane terrorja ellen. Batmant két évtized alatt egy helyi igazságosztóból, kábeleken hintázó, a hihetőség határán túl, biztonságosan képregényes alakból a terrorfenyegetettség árnyékában élő világ katonájává kellet transzformálni. Ceglédi szerint Hollywood döntései néha egy-egy direkt társadalomtudományi elemzésnél is pontosabban mutatják meg, hogy milyen világban élünk, mitől félünk és milyen megváltásra várunk, hiszen egy közönségfilmet a világsikert biztosítani képes nézők ismeretére lehet csak építeni. Az a tény, hogy míg csak a harmadik Batman-filmnél jutunk el odáig, hogy az elnagyolt, színészi verekedések közepette megjelenik az első, begyakorolt térdrúgás, de az ötödik filmben már alapelvárás a főhőstől, hogy széles harcművészeti repertoárja legyen, a vizsgált művek közül utolsóban pedig már komoly közelharc, a híradókban látott, hatékony és brutális módon legyűrt terroristák elleni küzdelem folyik szó szerint harckocsik és tömegpusztító fegyverek mellett, elég világos képet adnak arról, hogy a közvélemény szemében hogyan és mikor lett veszélyesebb a világunk.
