A Miniszterelnökség államtitkára a Parlamentben azt mondja, pöröghet bárki hajnalig az Oktogonon, ez egy szabad ország. A kormánysajtó Támad a Soros médiabirodalom üvöltéssel rugdalózik. A TV2 - a CÖF közzé sem tett közleménye nyomán - azt kérdezi a 24.hu, a 444, az Index, a Magyar Nemzet és a HVG szerkesztőitől, Soros emberei diktálják-e a cikkeiket. Közben a világbotrányt kiváltó lex CEU után a parlament fideszesei a civil törvény tervezetére bólogatnak, hogy hamarost sárga csillaggal bélyegezzék meg a civil szervezeteket. Láthatjuk, amint ez a hatalom elmerül a mocsokban, Soros-cunamival tuningolja fel a kifulladt menekültkérdést, hogy a mindig kéznél lévő utolsó utáni rohammal bevegye a nyitott, szabad, befogadó társadalom maradék téglahalmait. Orbán Viktor tolná előre az időt a választásokig, tapodtat sem hátrál. Sarokba szorított háborodott hatalomként üt, vág, karmol, harap. Látszólag kapkod, pedig módszeresen nem adja, mert nem adhatja fel.
Amerika kivár, miközben a Politico öt forgatókönyvet vázol fel, hogyan vághatna vissza a magyar kormánynak az Európai Unió a demokráciával szembemenő "különutasság" miatt. A hírportál szkeptikusan állapítja meg, a Fideszt aligha zárják ki az Európai Néppártból, aligha kezdődnek ellene újabb kötelezettségszegési eljárások, aligha indul be a jogállamisági mechanizmus, hogy felfüggesszék Magyarország szavazati jogát, aligha csökkentik az uniós költségvetési forrásokat. Amihez csak annyit tennénk hozzá: Brüsszel tehetetlen, olyan csapdában vergődik, amelyre nem gondolt senki, amikor a nemzetállami parlamentarizmust európaivá transzponálták. Hogy akadhat akár egyetlen autoriter politikus is, aki képes lehet egy demokratikus közösséget nemcsak a nemzetállam keretei között, hanem európai szinten is belülről szétrohasztani. Az Uniónak most azt kellene tennie, amit nem tehet, hogy kilöki magából Magyarországot. Ahhoz, hogy megtehesse, újra kellene írnia saját alaptörvényét. Már-már azt hittük, Orbán hajszálnyival túlment a falon, de a fal hátrál előle. Pöröghet hát a búgócsiga hajnalig az Oktogonon. Mint a CEU-nak és a civileknek, hamarosan fejét veszik a kormányellenes sajtó maradékának is, mi pedig, ahogyan ezer éven át, ismét szemlélhetjük majd az elhúzódó agóniát, követve a bármi áron megmaradni életösztönét.
