Abból, hogy a kormány plakátjait letépőket vagy átragasztókat a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint nem szabad büntetni, még nem következik, hogy a jogvédők ugyanezt az eljárást megengedettnek tartanák a kormányellenes plakátok esetében is. Nem kettős mérce alkalmazását szeretnék bevezetni, hanem azt, ha az ügyek megítélésekor figyelembe vennék a kormány irreálisan nagy kommunikációs túlsúlyát.
A jogértelmezésnek az ad most aktualitást, hogy többen is átragasztják, átírják a kormány plakátjait. Mindeközben több ellenzéki párt is most kezdett kampányba, és korábban az is előfordult, hogy a kabinetet bírálók, például a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) plakátjait tépkedték le.
Amikor a plakátok letépése a hírekben megjelenik, úgy tűnhet, mintha mindenki a politikai szimpátiája alapján ítélné meg a tépkedők felelősségét: a politikai ellenfél plakátját letépni hőstett, a számunkra szimpatikusak letépése viszont gazság – írta korábbi elemzésében Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai vezetője. Pedig plakátrongálás és plakátrongálás között jogi szempontból is van különbség.
A közpénzből finanszírozott kormányzati kampánnyal szembeni fellépés egyetlen lehetséges eszköze a „plakátjavítók” számára a rongálás volt. Az MKKP plakátjait letépők viszont erre nem hivatkozhattak. A kormány az adófizetők pénzéből milliárdokat költött, az MKKP magánadományokból néhány tízmillió forintot. A Kutyapárt letépett plakátjain nem az állam által megfogalmazott álláspont volt olvasható, a terjesztéséhez nem állami apparátust és nem közpénzt használtak fel – állapította meg Szabó Máté Dániel.
A Kutyapárt kampányának pénzügyi és infrastrukturális alapja, és ennek megfelelően az intenzitása meg sem közelítette a kormány kampányáét, amelyre a Kutyapárté reagál. A TASZ képviselője hangsúlyozta: nem lehet azt mondani, hogy az ellenvélemény hasonló erővel történő kifejezésére az egyetlen lehetőség a plakát letépése volna.
