A kérésnek természetesen eleget tettek. A klinika igazgatójának tárgyalójában megjelentek a bizottság mellett az ETK oktatói, a szülők és kezelőorvosai, akik állva hallgatták végig az eljárást. A beteg már nem tudott beszélni, így korábban írásba fektetett gondolatait (téziseit, a bíráló kérdéseire adott válaszokat) a bizottság titkára tolmácsolta.
Az értekezés kiváló kísérletes munka, amely magas színvonalú folyóiratokban jelent meg, így a bizottságnak könnyű dolga volt, summa cum laude minősítéssel javasolja a fokozat odaítélését az Egyetemi Doktori Tanácsnak. „A döntés kihirdetését nem lehetett megrendülés nélkül megtenni. Megható volt látni a jelölt arcán a megelégedést(?), megkönnyebbülést(?) aminek üzenete talán az volt, hogy mégsem élt hiába. Nem tudom, hogy a végstádiumban alkalmazott gyógyszerek mennyit segítettek a betegnek, de sikeres fokozatszerzés talán még többet. Csaba a húsvét előtti napokban hunyt el, remélem békében” - emlékezik a fiatalemberre Tímár József professzor a Semmelweis Egyetem portálján.
