Michael Jackson 1983. március 25-én, a Motown (eredetileg: Tamla) Records fennállásának huszonötödik évfordulójára rendezett gálán ötvenmillió amerikai tévénéző előtt énekelte-táncolta el a Billie Jeant, amely akkor már húsz napja vezette a Billboard magazin toplistáját. A hatás frenetikus volt, mert „Jacko” akkor jött elő a moonwalk-mozgással, amely nem csupán a modern idők fiataljait babonázta meg, hanem még a táncos etalon Fred Astaire-ből is mélységes elismerést váltott ki. A Broadway az idő tájt nyolcvanhárom esztendős – négy évvel később elhunyt – csillaga azt mondta: „Rázók, riszálók jönnek-mennek egy szempillantás alatt, de a tánc maga tovább él. Köszönet érte ezúttal Michaelnek.”
A Tegnap, ma, mindörökké címmel színre vitt Motown-show amúgy is nagy feltűnést keltett, mert nyolc év után először állt össze a Jackson 5, amely 1970-ben úgy mutatkozott be, hogy első négy kislemeze egyaránt éllovassá vált a slágerek tengerentúli lajstromában. Az I Want You Back, az ABC, a The Love You Save, valamint az I'll Be There felvételén Michael Jackson tizenegy-tizenkét éves kiskamaszként működött közre, és részese volt a kvintett további tizenegy szóló-, illetve öt hosszanjátszó-elsőségének. Az igazi dobás azonban az 1982 novemberében közreadott Thriller című albummal – s azon belül is a Billie Jeannel – következett be, hiszen a nagylemez minden idők legnagyobb példányszámban elkelt hanghordozójává avanzsált: máig több mint 110 milliót értékesítettek belőle. A milliós eladási határt az Egyesült Államokban már az első héten átlépte, s nyolcvan egymást követő héten – több mint másfél esztendőn – át az amerikai LP-lista első tíz helyén szerepelt úgy, hogy harminchét héten keresztül vezette azt.
A (naná) Moonwalk című önéletrajzi könyvében Michael Jackson azt írta: a producer Quincy Jonesnak a Billie Jean és annak címe olyannyira nem tetszett, hogy az előállítás gazdája le akarta hagyni a számot az albumról. A címet azért kifogásolta, mert úgy vélte, a név alapján mindenki a Wimbledonban hatszor, valamennyi Grand Slam-tornán pedig tizenkétszer győztes teniszezőnőre, Billie Jean Kingre gondol majd, noha a dal arról a lányról szól, aki azt állította: Jackson a gyermeke apja.
Lábmunkája adta a társalgások központi témáját - Fotó: Getty Images
Ehhez képest a nóta – mely egy korabeli kritika szerint „öt perc idegösszeomlás ritmusra” – úgy aratott, hogy diadalmenete nyomán a szerző-előadó túlzás nélkül jelenthette ki: „Azt mondják, számomra a csillagos ég a határ. Úgy hiszem, igazuk van.” Jacksont már csak azért is eltölthette ez az érzés, mert a sugárzását 1981 augusztusában kezdő MTV (Music Television) csatornát a Billie Jean videoklipje helyezte az útkeresés-kibontakozás kategóriájából a világszám-dimenzóba. Ez itt nem a reklám helye, de Jacksont a Pepsi érzés is a hatalmába kerítette, hiszen az üdítőital-reklám kedvéért átdolgozta a dalt. Az együttműködés rengeteg pénzt hozott neki, de súlyos veszteségbe került, mivel a forgatások egyikén a pirotechnikai berendezés felrobbant, az énekes haja lángra kapott, s a popkirálynak plasztikai műtétre volt szüksége.
Ez sem változtatott Michael Jackson különleges népszerűségén és ugyancsak rendkívüli megítélésén. Egyebek közt így írtak róla: „Örök érvényű fellebbezést jelentett a pop-rock históriájában. Elvis Presley és a Beatles tagjai – hozzá hasonlóan – mindent vittek, de ők fehér emberek voltak.” Másutt azt lehetett olvasni: „A nyolcvanas években a lábmunkája adta a társalgások központi témáját az egész világon. Ez a berlini fal leomlásáig így is maradt.” A The Guardian pedig ekképpen jellemezte az extravagáns, olykor már-már földön kívülinek tetsző művészt: „Michael Jackson olyan híres volt, hogy feleolyan híresen is messze megelőzte volna a második leghíresebbet. Mindez 1983-ban, a Billie Jeannel kezdődött.”
Innen viszonylag hosszú út vezetett addig, amíg a valóban páratlan sikerember másként is egyedülállóvá lett. A 2009-ben, alig ötven esztendős korában elhunyt szupersztár szomorúan volt kénytelen feltenni élete alkonyán: „Meglehet, én vagyok a legmagányosabb emberek egyike a föld kerekén.”