A tanulmánykötetből kiderül, hogy a gyermekszegénység az európai országok kétharmadában növekedett ebben az időszakban. A vizsgált országok többségében csökkentek a családi és gyermekeknek szóló támogatások is, az európai országok többségében reálértéken csökkentek az egy főre jutó családtámogatások, míg a nyugdíjaké nőttek. A válság következtében csökkentett egészségügyi, oktatási és más jóléti kiadások is negatívan érintették a gyermekes családokat.A válság és a megszorító intézkedések is rávilágítottak az egyes országokon belüli erős területi egyenlőtlenségekre.
FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
Ezt az UNICEF adatai is alátámasztják: az EU és az OECD tagállamainak többségében 2008 és 2012 között 2,6 millió fővel nőtt a gyermekszegénység. Az EU-ban 2013-ra közel 1 millióval növekedett azoknak a 15 és 24 év közötti fiataloknak a száma, akik nem tanultak és nem dolgoztak.
A gyermekszegénység magyarországi helyzetével foglalkozó tanulmányt Gábos András és Tóth István György, a TÁRKI kutatói készítették. A kutatásból kiderül, hogy Magyarországon a gyermekszegénység kockázata a 2000-es évek második felében kezdett fokozatosan emelkedni, és a válság időszakában ez a helyzet rosszabbodott. A gyermekszegénység mértéke ekkor jobban nőtt, mint a társadalom egészében mért szegénységé vagy az uniós országokban mért gyermekszegénységé. A szegénység által veszélyeztetett gyermekek aránya 5,8 százalékponttal nőtt 2007 és 2014 között, és bár a szegénység által veszélyeztetettek aránya a társadalom egészében nőtt, a gyermekek esetében ez a kockázat kétszer olyan magas volt. 2014-re a gyermekszegénység aránya közel 4 százalékponttal volt magasabb, mint az uniós országok átlaga.
A legveszélyeztetettebb helyzetben az alacsony iskolai végzettségű szülők, alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásaiban élő, egyszülős vagy több gyermekes családokban nevelkedő gyermekek voltak és vannak.
A gyermekeket érintő állami támogatások GDP-hez viszonyított aránya hagyományosan magasak Magyarországon: az Eurostatadatai szerint a családokkal vagy a gyermekekkel kapcsolatos kiadások 2009-ben a GDP 3 százalékát tették ki, ami meghaladja az Unió 27 tagországának átlagát (a GDP 2,3 százaléka átlagosan). Ez még 2012-ben is meghaladta az uniós átlagos (a GDP 2,7 százaléka szemben a 2,2 százalékos uniós átlaggal). Ezt csak Dánia, Finnország, Svédország, Ausztria, Németország és Luxemburg lépték túl.
Thinkstock illusztráció
„A kutatásból kiderül, annak ellenére, hogy Magyarország nemzetközi összehasonlításban is relatíve „nagyvonalúan költ” a sokféle eszközt felvonultató családtámogatásokra, és a pénzbeli támogatások szegénység csökkentő hatása is jelentős, mégis az 1990-es évek óta a gyermekszegénység kockázata magasabb, mint az Európai Unió tagállamainak átlaga” – mondta Tausz Katalin, az UNICEF Magyarország gyermekjogi igazgatója. A szakember kiemelte, hogy válság idején ez a helyzet rosszabbodott: a gyermekszegénység mértéke erősebben nőtt, mint a népesség egészéé vagy az Európai Unió tagállaminak gyermekeié.
Tausz Katalin szerint a gyermekes családok jövedelmi biztonságát az értékálló szociális transzferek mellett a szülők munkaerő-piaci integrációját és megfelelő bérezését elősegítő intézkedésekkel kell megalapozni. A szűken vett jövedelmi szegénység mellett figyelmet kell fordítani a legrosszabb helyzetben lévő gyermekek oktatására és egészségügyi szolgáltatásaira, valamint lakhatási viszonyaira is. Fontos, hogy a fiatalok olyan készségekhez jussanak, amik lehetővé teszik számukra a munkaerőpiacra lépést és az önálló élet megkezdését - írta az UNICEF közleményében.