A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tavaly megválasztott elnöke, Gianni Infantino a kampányidőszakban többek között arról is beszélt, hogy támogatná a létszámemelést a 2026-os labdarúgó-világbajnokságon. Az elképzelés vélhetően megvalósul, így a tervek szerint 48 csapatos lenne a vb mezőnye a jelenlegi 32 csapat helyett. Hacsak a mezőny bizonyos szempontból érthetetlennek tűnő felhígításával szemben nem diadalmaskodik a józan ész…
A FIFA illetékes szerve a napokban felvázolta, hogy hány helyet kapnának a kontinensek, amennyiben elfogadják a létszám felduzzasztására vonatkozó ötletet. Európa a jelenlegi 13 csapat helyett 16 együttessel képviseltetné magát a selejtezők után 2026-ban, míg Afrika 5 helyett 9, Ázsia 4 helyett 8, Dél-Amerika 4 helyett 6, az úgynevezett CONCACAF-zóna 3 helyett 6 együttessel vehetne részt a világversenyen, ahova egy csapat Óceániából is eljutna – már pótselejtező nélkül. A maradék két hely sorsát egy mini-torna döntené el, melynek lebonyolítására is készült javaslat.
Aki egy kicsit is ismeri a nemzetközi szövetség eddigi ténykedését, annak pillanatok alatt beugrik, ennek az elképzelésnek vélhetően nem az a célja, hogy még színvonalasabb legyen a négyévente várva várt esemény. Egyértelmű, hogy ezzel a döntéssel alaposan felhígul a mezőny, a döntés hátterében viszont esélyes, hogy nem szakmai, hanem pénzügyi szempontok motiválnak. Talán nem sértődik meg senki, de vajon egy Óceániából érkező válogatott miként tenné érdekesebbé a világbajnokságot? A válasz egy szó: semennyivel. Ez csak egy példa volt, mert az emelt létszámú mezőnyben akadna még néhány szerényebb képességű csapat.
Az érem másik oldalán persze ott van, hogy növekedne azon országok száma, melyek megrendelnék a televíziós közvetítéseket, és ez számottevő bevétel-emelkedést jelentene a FIFA számára. Fontos a pénz, de nem minden. Azon túl, hogy az új szisztéma szerint a helyszíneken szurkolók, vagy a mérkőzéseket a képernyők előtt nézők számára bonyolult lenne követni a történéseket, a hosszúra nyúló torna egyre fárasztóbb lenne az egyébként is „kifacsart” sztárjátékosok számára, de elvenné annak a varázsát is, amit eddig átélhettünk a világbajnokságok alatt. Ahol eddig valóban a legjobbak csatáztak, és ha akadt egy-két gyengébb válogatott is, ezért a semleges szurkolók elégedettek lehetnek a mérkőzések többségével.
Pillanatnyilag csak abban bízhatunk, hogy felülkerekedik a józan ész, a FIFA ragaszkodik a torna korábban kivívott rangjához, és nem dönt mindenképpen a pénz javára.
