A külképviselet dísztermében egymás mellett ült az Ausztriában élő Ulrich Habsburg-Lothringen, aki egykor a zöld párt színeiben próbálta megszerezni az osztrák államfői posztot és a Magyarországon élő Habsburg Lotharingiai Mihály, József nádor ükunokája, aki csíkos öltönyében híven testesítette meg főhercegi mivoltát.
Habsburg György párhuzamot vont az Európai Unió és a kiegyezés között, a kül-és pénzügypolitika, illetve a hadügyek tekintetében. Dicsérte a zseniális Deák Ferencet, s Ferenc József budapesti királlyá koronázását nevezte a dualizmus egyik legfontosabb eseményének. A csaknem hét évtizeden át uralkodó császár és király nagyvonalúságaként említette, engedélyezte Kossuth Lajos temetését Budapesten, Andrássy Gyula miniszterelnöki kinevezését. „Sokszor kérdezik tőlem, miért ünnepelem a magyar felkelés március 15-i emléknapját – így a trónörökös fia, aki szerint az 1848-49-es események nélkül nem sikerülhetett volna olyan nagyszerűen a kiegyezés. Az utána következő, egészen az első világháború kirobbanásáig tartó évtizedek György szerint óriási hatást gyakoroltak Magyarországra. A virágzás példáiként a parlament, a Bazilikát és a nagy pályaudvarok építését említette.
Habsburg György sajnálkozását fejezte ki a Brexit kapcsán. Hibáztatta Ausztriát, amiért a kilencvenes évek elején alig figyelt Közép-Európára. Ugyanakkor sikeres szervezetként beszélt a visegrádi négyekről. Úgy vélte, növekszik a szervezet jelentősége. Ehhez a gondolathoz csatlakozott Perényi János magyar nagykövet, mondván, Budapest fáradozik azon, hogy Ausztria és Szlovénia is a térségi szerveződés tagjává váljék.
