A láthatatlan munka, amelynek napját áprilisban világszerte megülik, arról a tevékenységről szól, amelynek eredményét csak akkor érzékeljük, ha nincs elvégezve. A szorgalmas statisztikusok - aligha láthatatlan munkával - a maguk által kreált ünnepnapon rendre kiszámítják, hogy a háztartásban végzett munka, ha beszámítanák, akkor mennyivel növelné meg a GDP-t. Ennek ugyan sok értelme nincs, annak annál inkább, hogy egyrészt a gépesítéssel, másrészt a ház körüli tennivalók önkéntes redukálásával évről évre csökken a magyarok által elvégzett láthatatlan munka mértéke, ugyanakkor még azoknak a családoknak a nagy része, amelyek ezt megengedhetnék maguknak, sem vesz igénybe fizetett segítséget. Egyvalami azonban nem változik, a férfiak - saját bevallásuk szerint - évtizedek óta feleannyi láthatatlan munkát végeznek, mint a nők.
A GDP-t tehát otthoni munkával nem növeljük, de például a kiskereskedelmi forgalom emelkedésével megtehetnénk. A kormány ugyan a fenyegetettségi rangsorban előkelő helyet talált a külföldi tulajdonban lévő üzletláncoknak, azt azonban jó szívvel fogadná, ha a szektor ennek ellenére egyre nagyobb mértékben járulna hozzá a bruttó nemzeti termék bővüléséhez. Elvégre - ha hinni lehet a bérstatisztikáknak - rendületlenül egyre több bér kerül az emberek zsebébe, amelyet illene vásárlásra is elkölteni - vélik a kormányzati körök. Erről a törekvésről azonban a családokat elfelejtették értesíteni. Idén februárban mindössze egy százalékkal emelkedett a kiskereskedelmi forgalom, márpedig az elemzők ennek a háromszorosát várták.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy a (látható) munkaidejük meghatározó részét a makrogazdasági adatok alakulásának prognosztizálásával töltő szakemberek hogyan képesek ekkorát tévedni? Miképpen lehetséges, hogy a munkavállalók többletjövedelmének útját ilyen mértékben félremérik? Nem képesek felmérni a hitelfelvételi igényeket sem egy olyan időszakban, amikor a kamatok történelmi mélyponton vannak. A válasz kézenfekvő: a kiszámíthatatlan, olykor káoszt teremtő jogalkotási szándékok tápot adnak fals hiedelmeknek is. A makrogazdasági elemző az általános költési szokásokra épít. Az emberek a realitásokra.
