A múlt héten jelent meg a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény tervezete. Eszerint egy megbélyegző címke és papírpusztító extra bürokrácia várna számos civilre pusztán azon okból, mert nem csak magyar forrásokból gazdálkodnak. Indoklása szerint a törvény a terror elleni harcot szolgálná. Fontosnak tartom, hogy az ezen ügyekben nem járatos polgárok is megértsék, miért káros, illetve fölösleges is ez a fajta beavatkozás a hazai nonprofit szektorban.
Kezdjük talán azzal, hogy jelentősebb vagy pedig közhasznú szervezetek esetében minden pénzügyi információ már így is nyilvános. Nem csak a szervezetek honlapján: az Országos Bírósági Hivatal honlapján is elérhető, kitől mire mennyit kap egy közhasznú egyesület vagy alapítvány. Tehát ilyen értelemben csuklóztatásnak, újabb nyilatkozatok és nyomtatványok fölösleges kitöltésének tartom a törvényhozás új elemét. Ez így értelmetlen papírfogyasztás, semmi más. A feldolgozásuk pedig jókora kapacitásokat kötne le a felügyelő intézményekben, mintha a bíróságokon úgy unatkoznának az ott dolgozók.
Akkor nézzük a törvénytervezet által emlegetett terrorveszélyt és nemzetbiztonságot. Most komolyan, elhiszi bárki is, hogy a rosszindulatú, veszélyes pénzmozgások civileken keresztül történnek? Ha mégis, akkor igazán semmiség lesz ezentúl cégeken vagy akár magánszemélyeken keresztül folytatni. Ennek szűrésére pedig sokkal alkalmasabb lenne a bankszámlák ellenőrzése. Képzeletbeli terroristánk ugyanis soha és sehol nem fogja majd magát bejelenteni, semmilyen papírt nem fog kitölteni.
Esetleg a közéleti kérdésekben aktív polgárok miatt lenne ez az egész? Érdekes kérdés, hogy miért korlátozódik akkor mindez csak a civil szervezetekre. Az egyházak, a sajtó, a kutatóintézetek nem befolyásolják a demokratikus döntési folyamatokat? A társadalmi vitába nem szólnak bele? Mi a helyzet a politikusokkal? Ha egy képviselő pl. támogatást fogad el egy másik ország lobbistájától, azt neki miért nem kell jelentenie, míg egy falusi iskola alapítványának igen, ha jótékonysági adományhoz jut? Pedig míg az első vélhetően megvesztegetésként teszi a saját zsebébe a pénzt, addig az utóbbi éppenséggel egy omladozó épületet újít fel.
Egyébként a törvény írója vagy írói valószínűleg sosem dolgoztak civilként. A szóban forgó támogatások között én például nem látok különbséget azt illetően, hogy honnan érkeztek. Legalábbis az adott tevékenység céljait tekintve. Ha éppen fiatalokat oktatunk az online zaklatások elleni védekezésre vagy megszervezzük a kínai holdújév ünnepet – hol számít éppen az, hogy az egyiket az Európa Tanács, a másikat a Belügyminisztérium támogatta? Ha árvízkárosultakat segít Soros György vagy korrupcióellenes kutatást finanszíroz egy magyar bank, miért nem mindegy a forrás keletkezési országa? Ha gond lehet(ne) valamivel, az kizárólag a tevékenység mibenléte lehetne, de éppen azt a már létező civil törvény amúgy is szabályozza, sőt a bíróságok is ellenőrzik.
Nem számol a törvény azzal a ténnyel sem, hogy jó pár olyan nemzetközi szervezet is oszt támogatásokat, amelyeknek Magyarország is tagja. Az ENSZ-től az EU-ig sorolhatnám a példákat. Ezeket milyen alapon nevezzük külföldinek majd? Vagy mi a helyzet a Magyarországon működő nagyvállalatokkal? Az IBM-mel vagy a GE-vel például? Csak mert a pénz egy külföldi számláról érkezik, miközben a döntés helyi (és magyar)? A törvényhozó nem lát itt valami ellentmondást? És ha egy szervezet hitelt kap? Esetleg anonim magánadományokat gyűjt az interneten?
És miért pont öt évig kéne a tervezett címkét viselni? Ha a támogatási periódus rövidebb idő alatt véget ért, akkor miért számítana a "külföldről pénzelt" kategóriába a szervezet? Ez teljesen logikátlan. És miért kell a címkét minden felületen feltüntetni? A támogatóink eddig is megkövetelték, hogy tüntessük fel őket az aktivitásukhoz kötődő helyeken - ha valaki erre kíváncsi, nem kell kétszer klikkelnie, hogy utánajárjon.
És végül beszéljünk magukról a külföldi pénzekről. A hazai civileknek éppen hogy hálásnak kéne lennünk, hiszen nem csupán a korlátozott magyar támogatásokra támaszkodnak, hanem más forrásokból is végzik fontos és építő munkájukat. Azt még külön ki is emelhetnénk, hogy komoly összegekkel járulnak így hozzá a magyar költségvetéshez is: munkahelyeket teremtenek, vásárolnak-fogyasztanak, tehát minden olyasmit felmutatnak, amit más szektorokban szeretni szokás hasonló helyzetben.
Tehát ha igazán végiggondolná a dolgot a törvénytervezet írója, akkor el kéne döntenie, mit is akar. Terrorizmus és pénzmosás ellen harcolni? Akkor hagyja ki a civileket, ehhez nekik semmi közük. Átláthatóbb viszonyokat? Akkor a meglévő csatornákat fejlessze tovább, és ne korlátozza azokat csak a nonprofit szektorra. Ebben biztos rengeteg civil támogatója is akadna. Viszont a törvényt a kormányzattal szemben kritikus - vagy annak vélt - szervezetek ellen használni ugyancsak fölösleges; hiszen erre más eszközökkel, már jóval korábban sor került.
