A gazdasági és a társadalmi fejlődés egyik legfontosabb feltétele a megfelelő oktatási rendszer megteremtése. Tekintettel arra, hogy mind a diákok, mind az oktatók között érdeklődésben, célkitűzésekben érzékelhető különbségek vannak, ezért nincs egyetlen célra vezető tananyag, tankönyv, nincs egy kaptafára húzható oktatási módszer. A 89-es rendszerváltás után az oktatás irányítói a többszínűség mellett tették le a voksukat. Így volt ez az első két évtizedben, az Orbán rendszer létrejöttéig. Ekkor azonban visszatérítették a pedagógusokat a "szocialista hagyományokhoz", az egyetlen tankönyvhöz, az egyetlen tananyaghoz. Így az új NAT-ban központi szerepet tölt be a diákok nemzeti identitásának sulykolása, ami gyakran más népeket, nemzeteket elmarasztaló, nem egyszer gyűlölő nacionalizmust jelent. És központi kérdésnek tekinti a vallásos, mindenekelőtt a keresztény világnézet általános elfogadását. A vallásos világnézet terjesztésével az egykoron nyíltan is ateista fideszes vezetők legfőbb célja a mindenbe beletörődő alattvalók nevelése. A kormány oktatáspolitikája az 50-es években a hadseregben hallott anekdotát juttatja eszembe. Az őrmester kiadja a parancsot a menetelő katonáinak: énekeljenek. Az egyik tercel közülük. Mire az őrmester így szólt: „Katona! Tanulja meg, hogy a katonaságnál vagy mindenki tercel, vagy senki sem.”