-Alig néhány hét leforgása alatt harmadszorra találkoznak a Diósgyőrrel, ezúttal bajnoki mérkőzésen. A kupában szerzett tapasztalatok és a tabellán elfoglalt helyezés alapján kijelenthető, hogy hazai pályán egy magabiztosabb győzelem is összejöhet?
-Elsősorban azon kell elgondolkodnunk, hogy az első félidőben jobban szerepeljünk, mint a legutóbbi mérkőzéseinken. Nagyobb labdabiztonsággal kell játszanunk már az első percektől kezdve, kevesebb hibával. Ha ez megvan, adódhatnak gólhelyzeteink, hiszen tudjuk, hogy mivel kerekedhetünk az ellenfelünk fölé. Igaz, hogy legutóbb gólnélküli döntetlent értünk el a DVTK ellen (kedden a Magyar Kupa negyeddöntőjének második mérkőzésén – a szerk.), de szerintem a látottak alapján egyértelműen kijelenthető, hogy nekünk volt több helyzetünk. Abban a pillanatban, hogy nagyobb a labdabiztonság, s a játékosaim gyorsabban gondolkodnak, azonnal meglátszik, hogy más képet mutat a csapat játéka.
-A DVTK elleni lesz a 101. magyarországi bajnoki mérkőzése. Ha az első 100 meccs alapján mérleget vonunk a magyar futballal kapcsolatban, mit emelne ki?
-Nagy általánosságban szerintem elmondható, hogy mióta Magyarországon dolgozom, a legtöbb magyar csapat jobb lett. Azzal, hogy kisebbre szűkítették a mezőny, talán a minőség is javult egy kicsit. Egyébként sok gyönyörű pillanatot éltem meg eddig a Ferencváros edzőjeként. Lehet, hogy az idei szezonban kevesebb ilyenben volt részem, mint a korábbi években, hiszen ebben az idényben több olyan terület volt, ahol változtatnunk kellett. Volt néhány játékos, - köztük több újonnan szerződtetett futballista - akik nem úgy fejlődtek tovább, ahogyan azt elképzeltük, illetve hozzá kell tennem azt is, hogy meghatározó játékosok távoztak. Részben ennek is köszönhető, hogy a játékunk úgy néz ki, ahogy.
-A Magyar Kupában pillanatnyilag minden esélyük megvan a címvédésre, a bajnokságban viszont a Honvéd-meccs után már-már jelentős a lemaradás. Ön szerint elérhető még a bajnoki cím?
-Szeretnénk győzni a hátralévő mérkőzéseinken, hiszen arra semmi garancia nincsen, hogy megnyerjük a Magyar Kupát, s azzal kivívjuk az Európa-liga szereplés jogát. Ha megnézzük az idei szezonban a teljesítménygörbét, bizony eléggé ingadozott: sok mélység és kiugrás volt, ám úgy gondolom, a tabella nem hazudik. Nem egy-két ponttal vagyunk ugyanis lemaradva. Ezt saját magunknak köszönhetjük, nem voltunk annyira stabilak az idén. A Honvéd elleni mérkőzés előtt még megvolt az esélyünk, hogy közelebb kerüljünk, jelenleg viszont mérkőzésről mérkőzésre készülünk, hiszen mindet szeretnénk megnyerni. Valószínűleg most nem mi vagyunk a bajnoki favoritok: sajnos nem volt elég stabil a teljesítményünk.
-Az újabb DVTK elleni mérkőzésen ismét volt csapata ellen készülhet a télen szerződtetett Bognár István, akinek az utóbbi hetekben több játéklehetőséget adott, mint a tavaszi szezon kezdetén. Hogyan értékelné István edzésmunkáját, hozzáállását, illetve miben kell fejlődnie a játékosnak ahhoz, hogy stabil kezdőjátékos lehessen?
-Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egész mezőnyben neki van a legjobb lövőtechnikája. Nagyon jól megjátssza a labdákat, fontos viszont, hogy a játékába dinamikát vigyen. Fontos továbbá, hogy a labdavesztéseknél nagyobb nyomást kell helyeznie az ellenfél játékosára, ebben a tekintetben még „túl kedves”. Különben kiváló játékos, nem véletlenül szerződtettük.
-Az újságírók többsége alighanem kedveli Thomas Doll megnyilatkozásait, hiszen tud olyat mondani, amit aztán ki lehet tenni a címlapokra, címoldalakra. A Honvéd-meccs értékelése kapcsán például azt mondta a játékosaira: úgy futottak, mint a tyúkok az istállóban. Készül esetleg ezekkel a „beszólásokkal”, hogy akár a klubra irányítsa a figyelmet vagy ezeket abszolút az indulat szüli?
-Utólag a legtöbbször tudom, hogy jobb lett volna megtartani magamnak a véleményemet, hiszen előfordult már többször, hogy rosszul mondtam valamit, s „beégtem”. Egyszerűen ilyen vagyok. Nem biztos, hogy ez mindig jó, de ha valami nyomja a szívem, azt úgy hiszem, ki kell mondani. Néha ezek azért pozitív vagy jó dolgok, amelyek alapján el lehet indulni valamilyen irányba. Természetesen elfogadom, hogy ez nem mindig és nem mindenkinek fog tetszeni, ám úgy gondolom, hogy addig, ameddig ez nem személyeskedő vagy övön aluli egy-egy észrevételem, addig nem árt senkinek.
