Pontosan érkezik a Magyar Színház egykor legendás művészbüféjébe. Külső szemnek szinte alig látható kimerültségéért elnézést kér: azt mondja, hogy fáradt, mivel az elmúlt hétvégén dupla előadásban játszotta a Tündér Míra című mesedarabot, most pedig a norvég Jon Fosse Alvás című darabját próbálta. Gáspár Kata a kortárs drámairodalom egyik leggyakrabban játszott szerzőjének művében, amelyet szombattól játszanak, főszerepet alakít.
A minimalista dialógusokból építkező dráma színpadán Lengyel Ferenc rendező adaptálásában babakocsi és kerekes szék egyaránt megfér. Gáspár Kata színművésznő szerint ezek nagyon szép szimbólumai az életnek, s tulajdonképpen a darab is egy nő és férfi élettörténetén megy végig. – Gyermekvállalás előtt Takács Géza játssza a férfit, én pedig a párját, az idősebb énjüket pedig Hámori Ildikó és Dengyel Iván formálja meg. Ezek összefonódott szereplők: együtt építik fel a közös életüket, s amikor az elmúlik, akkor is közösen néznek szembe a halállal. Ahogyan a gyermeküket teszi be a babakocsiba, később a férfi úgy segíti be a szerelmét a kerekesszékbe. Fiatalságtól a halálig együtt vannak, ami különösen szép és ritka jelenség – vallja a színművész.
Gáspár Kata lapunknak úgy fogalmazott, az, hogy a közönség a színpadon kapott helyet, segíti abban, hogy alakítása mindvégig személyes maradjon. Ugyanakkor másfajta kihívásnak tekinti azt, ha nagyközönség előtt kell játszania, mert akkor hangban, mimikában is más jellegű, talán koncentráltabb feladat nehezedik a vállára. – Így viszont csak arra kell összpontosítani, hogy minden érzést megélve adjunk át. A kamu nem fér bele ebbe az intim közegben. Ha a szövegben az áll, hogy csillog az egyik szereplő szeme, annak bizony csillognia kell – mondta. Szerinte ez a rendező koncepció mélyebbé, érzékenyebbé formálta az alakításokat.
Mivel az első jelenetek egyikét Kata derűlátó nevetéssel teszi emlékezetessé, kíváncsiak voltunk arra is, nevetés és sírás mennyire jön számára ösztönből. – A rendező kérte a próbán, hogy nevessek. Úgy látszik, olyan jól sikerült, hogy ezt felerősítette, teret adott neki, mondván akkor ez legyen egy valódi kacagás. Jó érzés, hogy a karakterem boldogságát így is árnyalni tudom – erősítette meg. Noha Gáspár Katáról a többség úgy tartja, életigenlő és mindig vidám lány, maga úgy látja, habár az életre valóban nyitott, nem mosolyog mindig. – Nehezen nyílok meg, sokat figyelek, gyakran töprengek, valamennyire önmarcangoló is vagyok. Szoktam bolondozni, de nekem is vannak kételyeim – tette hozzá.
Az Alvás felvillantja azt is, miképpen érik nővé, majd válik idős asszonnyá egy lány. Katát talán családja markáns nőalakjainak példája segíthette abban, hogy hitelesen építse fel a szerepet. Csakhogy a színésznő azt mondta, ez a darab számára alapvetően nem arról szólt, hogy mit hozott édesanyjától, Bánsági Ildikó színművésztől és nagyanyjától, Natasától. – Az, akit én játszok, egy szerencsés lány, aki fiatalon megtalálta a párját. Számomra a nagy feladat az volt, hogy átadjam, hogy ez a jó családból származó lány, habár szerelmes és a jó szándék vezérli, sokszor irreális álmokat kerget – mondta. Hozzátette, örül annak, hogy Hámori Ildikó alakítja karakterének idős énjét.
Ahhoz, hogy a karaktert két különböző életkorban is hitelesen adják, sokat kell egymásra figyelniük. Hámorival törekszenek arra, hogy a karaktert szinte egyaránt ugyanabból a gesztustárból ruházzák fel, így egy kézmozdulat, tekintet is finomhangolásnak ér fel.
A Magyar Színház művészének a közelmúltban akadt egy másik inspiráló munkatalálkozása is. Eugene O’Neill Utazás az éjszakába című darabjában édesanyjával közösen játszik – február óta életükben először állnak együtt színpadra. Noha kevés a közös jelenetük, s szerepük szerint abban is elbeszélnek egymás mellett, élvezték az együttműködést. Gáspár Kata örömmel idézte fel, hogy édesanyja azt a morfinistást alakítja, aki az általa játszott cselédlány, Cathleen szemében a nagysága, aki állandóan korholja. – Van az eredeti szövegben egy mondat, amikor a nagyasszony itallal kínálja a leányt, s kislányomnak szólítja. A premierközönség hangosan kacagott, mert azt hitték, direkt tettük bele ezt a mondatot – elevenítette fel.