– Az eddigi szereplésük és talán a szombati, a klub életében másfél évtized után elért kupagyőzelem is azt mutatja, hogy az idei szezon más, mint az eddigiek. Csapatkapitányként Ön is így érzi?
– Csapatként érzékelhetően nagyon együtt vagyunk; remek a hangulat, s ez nagyon fontos. Ettől függetlenül persze a sikerek titka a tudatos felkészülésben is rejlik: rengeteg munkánk van abban, hogy most itt vagyunk. A norvég erőnléti edzőnk tanácsait követve végigdolgoztuk a nyarat, a szabadidőnket is, valamint egész évben követjük az ő előírásait, amely szerint nem feltétlenül a mennyiségi, hanem a minőségi munka a lényeg. Úgy látom, hogy ez meccseken is kijön, hiszen bírjuk a tempót, s van úgy, hogy a végére még oda tudunk tenni némi pluszt. Vannak sérültjeink, ennek ellenére is erősek vagyunk. Emellett kiemelném a remek szurkolótáborunkat: azt gondolom, hogy az ő támogatásukat annak is köszönhetjük, hogy egy szerethető csapat lettünk.
– Elek Gábor azt mondta, hogy az idei szezon már így is sikertörténet, a negyeddöntős győzelem azonban a koronát tenné fel az idényre. Mik voltak az eddigi szereplés pozitívumai és negatívumai, mérföldkövei?
– Leginkább azt emelném ki, hogy mindig fel tudtunk állni. A Győrtől a szezon elején kikaptunk, s mondhatom, hogy azzal akkor el is ment a bajnoki címünk, főleg, hogy utána még Érden is vereséget szenvedtünk. Negatívumként éltük meg viszont, hogy a Szkopjétól elég csúnyán kikaptunk itthon. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy a Podgoricát magabiztosan legyőztük idegenben, s talán az is, hogy mindig együtt volt a csapat: nem kerestünk sosem kifogásokat, ha esetleg rosszak voltunk, mindig magunkba néztünk egy-egy gyengébb teljesítmény után.
– Már a középszakasz végén tudható volt, hogy a négy közé jutásért elkerülik a Győrt, viszont úgy alakult, hogy a címvédő románokon keresztül vezethet a további útjuk. Milyen gondolatai voltak, amikor megtudta, hogy a Bukarest következik?
– Szerintem ők kifejezetten velünk szerettek volna játszani, hiszen a középdöntő végén a saját kezükben volt a sorsuk. Azt gondolom, ha nem szerettek volna velünk játszani, kikaphattak volna, de ők velünk akartak. Nagyon nehéz dolgunk lesz ellenük. Csalóka csapatnak tartom őket, hiszen tavaly is aránylag gyengén meneteltek, a végén pedig behúzták a kupát. Nem lesz könnyű dolgunk.
– Az mindenesetre pozitívum lehet, hogy a párharc második mérkőzését Budapesten rendezik…
– Az biztos, hogy nagyon különleges atmoszféra lesz, nagyon várjuk az itthoni meccset. Kint sajnos nem lehet ott annyi szurkolónk, amennyinek ott lenne a helye, de talán már idegenben is ők lesznek a hangosabbak, ha jók leszünk. Mindent megteszünk ezért.
– Ha már a szurkolók szerepéről beszélünk: mennyiben segítette a csapat előmenetelét az, hogy a középdöntőkben – kilenc év után – újra az Elek Gyula Arénában fogadhatták az ellenfeleket?
– Sok ember munkája volt, hogy újra a Népligetben léphettünk pályára a BL-ben, s szerintem ezt meg is háláltuk azzal, hogy jó meccseket játszottunk. Nagyon szépen megcsinálták az arénát, tényleg BL-szintűre. Az, hogy a negyeddöntőben már a BOK-ban játszunk (ez a volt SYMA-csarnok – a szerk.), az azért van, mert egyrészt nem lehet az Elek Gyula Arénában, másrészt pedig, hogy minél több szurkoló láthassa. Nagyon jó volt itthon játszani, de abban biztos vagyok, hogy ott is kiváló hangulat lesz.
– Mielőtt megsérült volna, a decemberi Európa-bajnokság előtt azt nyilatkozta, elképzelhető, hogy az lesz az utolsó lehetősége nagy világversenyen szerepelni, mert babát szeretne. Ugyanezt érzi most a négyes döntőbe jutással kapcsolatban is?
– Akár ez is lehet az utolsó lehetőségem. Nagyon szeretnék bekerülni a Final Fourba, ez egy szép… Nos, azt azért még nem mondanám, hogy egy szép pályafutás vége volna. Akkor azért mondtam, hogy akár utolsó lehetőség is lehet az Eb, mert még sosem szültem, így nem tudhatom, hogy fogok tudni visszatérni vagy milyen szinten. Maradjunk annyiban, hogy mindenképpen szeretnék négyes döntőben szerepelni, az egy szép ideiglenes befejezés lehetne.
– Tekintve, hogy a sérülése végül megakadályozta az Eb-szereplésben, hogy érzi, kárpótlással érne fel, ha egy Final Four részvétel után mehetne „szülési szabadságra”? Egyáltalán egy lapon lehet említeni a két sorozatot?
– A válogatottat és a klubcsapatot valamilyen szinten nem lehet egy lapon említeni, a mi esetünkben azonban mégis, hiszen a Fradi adja a nemzeti csapat gerincét, mivel 10 válogatott játékosunk van. A magam részéről magamat ismételném: szeretnék a végjáték résztvevője lenni, ám azok is megérdemlik a lehetőséget, akik játszottak az Eb-n.
– Induljunk ki abból, hogy a Ferencváros sikerrel veszi a románok elleni negyeddöntőt, s ott lesz a budapesti négyes döntőben. Ott a fanatikus szurkolótábor támogatásával mire lehet képes a csapat?
– Ha már kivívjuk a szereplés jogát, ott tényleg a pillanatnyi forma fog dönteni a csapatok között. Abban a szituációban akármire képes az ember és a csapat is, de aztán lehet, hogy pont nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előre eltervezzük. Először legyünk ott, a többit meglátjuk.