M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor közösen jegyzett Brazilok című mozijában amatőr cigánygyerekek és nagynevű színészek játszanak együtt egy valóság ihlette történetet. Aki előítéletek nélkül nézi, jutalmul jókat nevethet.
Szerethető és mulatságos film a Brazilok. Egy falusi focibajnokság körül bonyolódik, a végén pedig, ha nem is a cigánytábor, de a főszereplő cigány focicsapat az égbe megy. Ha úgy vesszük, szó szerint. A vég mesebeli, maradjon is a film titka. A történet viszont maga az eleven realitás, aminek elemeit M. Kiss Csaba tévériporterként gyűjtötte. Adott egy magyar falu, ennek egy földbe vájt putrikból álló része. Az itt lakó cigányfiúk elhatározzák, beneveznek a faluban meghirdetett kispályás focibajnokságra. A tehetős falusi „elitnek” ez azonnal elkezdi csípni a szemét, s megindul az egészpályás kiszorítósdi. A sokszereplős történetben ugyan a foci áll a középpontban, valójában a bajnokság csak keretbe fogja a gyakran ellenállhatatlanul komikus, pergő vígjátékot. Ez nem focitörténet, hanem embertörténet. Egy csapat fiatal cigányfiú akar egyenlő lenni a falu többi tagjával, az ő igyekezetük, elhatározottságuk teszi ki a film lelkét.
Ennek a filmnek ugyanis lelke van. Igaz, az embersége mellett mosdatlan szája is. Fő jelszava például: „Nem kell beszarni!” De az a szép benne, hogy egy gyakran megalázott, gőgösen semmibe vett maroknyi csóró srác indul neki, hogy sok vicces helyzet közepette elérje a legtöbbet. Azt, hogy embernek nézzék őket. A film persze nem ilyen fellengzős, mint ez a mondat. Nem szentek és patás ördögök mérkőzése ez. A cigánysrácok is megérik a pénzüket, ahogy a putrilakók is ravaszsággal védekeznek a rendőri túlkapásokkal szemben. A film egyik térfélen sem ad előnyt, nem színez hazugul és nem sötétít hamisan. A nevetésbe olykor belefacsarodik a szív, és az sem baj, ha Kusturica mester szelleme segít a sajátos, tűzről pattant komikum megteremtésében, a párbeszédek humorában. A rendezőpáros, M. Kiss Csaba tévériporter és Rohonyi Gábor, a Konyec kivételes humorú alkotója ugyan nem mindig kerülte ki a zökkenőket, a figurák finomabb hangolása sem ártott volna, de ezt feledteti a Brazilok friss, mindent átlelkesítő életigenlése.
Amatőrök játsszák a cigánycsapat tagjait, ügyesek az ügyetlenkedésben és nagyon jópofák. Kiemelkedik közülük Lakatos Erik, aki narrátorként is megnevetteti a nézőt kommentárjaival, meg a saját istenkéjével. Rendesen elviszi vállán a sztorit. Legfőbb társa a humorkeltésben Bánki Gergely csuhása, mókás és emberséges, pap létére a történet legnyitottabb szellemű tagja. Remekel a tánctudásával elbűvölő Farkas Franciska egy szerelmes cigányleány szerepében.
Feltűnően sok közismert színész vállalt többnyire nyúlfarknyi szerepet a Brazilokban egy csomó amatőr cigányszereplő partnereként. A fontosabb feladatokat betöltő Fekete Ernőn és Schmied Zoltánon kívül egynél alig több jelenetben adta arcát Schell Judit, Gryllus Dorka, Bezerédi Zoltán, Anger Zsolt, Székely B. Miklós, Rezes Judit, Galkó Balázs, Kaszás Gergely és az önmagát játszó Gáspár Laci. Szép a névsor, tiszteletre méltó a kiállás. Egy film mellett, amelynek szelleme nem barátból csinál ellenséget, mint a magyar politika, hanem ellenségeket próbál egyenlő felekké békíteni.
(Brazilok ****)