Az eredményeinkkel való populista hencegés ellenére az Európai Unióban a 25. helyre csúszott vissza gazdasági versenyképességünk az utóbbi időben. A szégyen az, hogy a korábban mögöttünk levő országok sorban leelőznek. A magyarok döntő többsége szegényedik, és sokan külföldre mennek a jobb élet reményében. Kérdés, hogy ebből a zsákutcából jó helyen keressük-e a kiutat? A most megalakult Versenyképességi Tanács munkája akkor lehet eredményes, ha betartja (betartatja) a verseny alapvető szabályát: az előítéletek nélküli, protekcionizmustól mentes pártállástól független, tudásalapú, tiszta erkölcsű versenyszellemet, mely csak a valódi teljesítményeket ismeri el. Mindaddig, amíg a társadalom mai ijesztő politikai megosztottsága rátelepszik a versenyre; előre meghatározza a nyerteseket és a veszteseket, nem várhatunk el javuló eredményt. A másik oldal tudja, hogy nem nyerhet, ezért nem motivált jobb teljesítményre. Ma így nivellálódik a béka feneke alatt a magyar gazdasági versenyképesség.