A tulajdonos fővárosi önkormányzat 2014 júniusában döntött a játszóhely működtetésének magánkézbe adásáról. A színház jogelődjét egyébként egyszer már privatizálták. A közhasznú társaság felét Bodrogi Gyula akkori igazgató vette meg 1999-ben, de a nézőszámra, színvonalra és gazdasági mutatókra tett ígéreteit nem tudta megtartani, így a főváros 2002-ben visszavásárolta a színházat. Puskást ezt követően válságkezelőként nevezték ki, és az új igazgató hozta, amit vártak tőle. Regnálása óta csökkenő támogatás mellett csaknem megduplázta a közönséget és megtriplázta a bevételt. Puskás kezdettől fogva ambicionálta a magánszínházzá válást, hogy így nagyobb szabadságot szerezzen.
Puskás Tamás a HVG kérdésére válaszolva közölte: a fővárosi színházak remek és védendő rendszerben működnek, amelynek fenntartása valamennyi politikai oldalnak közös érdeke, így nem fél attól, hogy a Centrál magánosítása egyfajta kiárusítási hullám kezdetét jelentené.
Bizakodásában nem osztozik a tucatnyi fővárosi színház valamennyi vezetője. Nem ok nélkül aggódnak. Tarlós István főpolgármester még 2014-ben kijelentette, hogy Budapestnek kicsit sok a jelenlegi 12 színház, Bécs önkormányzata is csak kettőt tart el, ráadásul azok nyereségesek, a fővárosiakat meg évről-évre ki kell stafírozni. Csomós Miklós, akkori kulturális helyettese annak idején azt mondta: egy modellkísérletet részeként kínálták eladásra a Centrált. Ha ez bejön, sorra kerül a többi is. Akkor nem nevezték meg a magánosítás következő jelöltjét. A városházán most keringő hírek szerint a Radnóti Színházzal folytatják.
Az egyik lehetséges magyarázat szerint a főváros tulajdonképpen az államosítást szeretné megelőzni a privatizációval. Mint emlékezhetünk a kormány 2013-ban döntött arról, hogy átveszi a Budapesti Operettszínházat a fővárosi önkormányzattól és fenntartását az Emberi Erőforrások Minisztériumára bízza.
