A statisztikákból az derült ki, hogy többen követik neten a magyar labdarúgó bajnokság mérkőzéseit, mint kint a lelátókon. Mi van ezen csodálkozni való? A gépet akkor kapcsolom ki, amikor akarom, és még pénzbe sem kerül. Több egyesület megpróbálta „családi nappá” tenni a mérkőzéseket, de ezt a focihuligánok lehetetlenné tették. Jelenleg az NB I.-ben jó mérkőzéseket nem is lehet látni, ami a vezetés gyenge színvonalának a számlájára írható. Nem lehet úgy színvonalat tartani, hogy vannak olyan politikailag kedvezményezett csapatok, melyeknek annyi pénz jut, mint a többinek összesen, azt igazolnak, akire rámutatnak.
Az Aranycsapat idejében is voltak kivételezett klubok, de ott a válogatott érdekét tartották szem előtt, és a többi klubnál sem mehettek biztosra a kivételezettek, mert olyan erős volt a háttér. Akkor egy NB II-osztályú csapatnak 6 (!) ifi csapata volt, volt honnan válogatni a felnőttek közé. Egy-egy ifi meccsen több néző volt, mint ma egy-egy NB I-es meccsen! A kölyök és az ifi csapatoknál kiváló kvalitású edzők dolgoztak, olyan dolgokra tanították meg a fiatalokat, amin most csak csodálkozunk, a mai „élfocisták” sem képesek hasonlóra. Ma az ifi válogatottaktól csak azt látni, amit nevelő egyesületüktől magukkal hoztak, a csapat játékán nem látszik, hogy volna valaki, aki elgondolást önt a játékukba. Így csak elkallódnak a fiatal tehetségek. Kár értük.