Elöljáróban köszönet Dávid Ferenc úrnak írása stílusáért. A szerző vitacikkében nem tett egyebet (Szegény ország szegény polgárai, Népszava, március 28.), mint a több mint kétezer éves görög vitakultúra jegyeit idézve bebizonyította, lehet kulturáltan is egyet nem érteni. Írásomban érveim szaporításával igyekszem az ellenkező álláspontokat befolyásolni.
Kezdetnek egy Churchill idézet: „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.” Távolról sem állítom, hogy a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (későbbiekben FNA) tökéletes megoldás. Tökéletes megoldások általában nem léteznek. Az FNA csupán választ akar adni egy olyan szociális helyzetre, amelyre jelenleg nincs válasz. Sem kormányoldali, sem ellenzéki. Pedig több mint négymillió magyar állampolgár osztályrésze a szegénység. Harmaduk helyzete még sanyarúbb, az ő sorsuk már a mélyszegénység, amiről Maslow óta tudjuk: ebből kitörés önerőből, segítség nélkül lehetetlen.
Biztosan állítom, hogy sem a mai, sem az előző - magamat is beleértve egykori MDF-politikusként - politikai elit nem alkalmas arra, hogy a legégetőbb bajnak, az egyre terjedő társadalmi egyenlőtlenségnek és a vele együtt terjedő szegénységnek gátat vessen. Ha a politikai elit alapvető feladatára alkalmatlan, ráadásul le sem válható, akkor minden baj eredőjétől, az újraelosztó funkciójától kell megfosztani. Ennek legegyszerűbb formája a közösségi bevételek egy részének, hozzávetőleg harmadának feltétel nélküli eljuttatása minden magyar polgárnak, havi rendszerességgel.
A legnagyobb ellenállás a politikai elit részéről észlelhető. A hallgatás, a napirendre vétel megtagadása részükről érthető, hiszen az FNA véget vetne a politikai ígéretversenyeknek. Orbán Krisztián március 27-én az Indexben megjelent, Száz év szorongás című tanulmányából kiderül, hogy a nyugathoz való felzárkózás a féltudású politikai elit legalább 100 éves, permanens, de ez idáig teljesíthetetlen programja. Esélyeink a felzárkózásra egy normális kormány esetén ma lennének a legjobbak, hiszen 1991 óta szabad országban élünk, 2004 óta EU tagok vagyunk. Persze, ha most vívjuk meg azokat a szabadságharcokat Brüsszellel, amiket a Szovjetunióval nem mertünk, nem felzárkózunk, hanem nevetségessé válunk a világ normális részében. Megismétlem, az országunk nem szegény, csak a polgárai azok. Egy szegény országnak nem jut eszébe olimpiát, úszó világbajnokságot rendezni. Egy szegény ország, ha van egy csepp esze az oktatásra költ, nem ürességtől kongó stadionokkal építi tele városait meg Felcsútot.
A szegénység kezelésére a közgazdászok szerint a legjobb megoldás a gazdaság növekedési pályára állítása. Ez a tan önmagában soha nem volt igaz, mert az erősödő gazdaság nem csökkentette a társadalmi egyenlőtlenségeket, sem a szegénységet. S ha erősödne is, a foglalkoztatás növekedése nem lenne tartós, hiszen a versenyképesség feltétele a költségcsökkentés, a drága élőmunka kiváltása, a robotizálás. Hayek és Friedmann munkásságát alapvetően a robotizálás terjedésének veszélyei és az ebből eredő munkahelycsökkenés motiválta, nem a munkanélküliek számát, hanem a munkahelyek számát tartották számba veendőnek.
A versenyképesség szintén nem hozható direkt összefüggésbe a szociális helyzettel, attól az közvetlenül nem javul.
A hazai alacsony béreket szokás a technológiai fejletlenségből eredő alacsony hatékonysággal indokolni. Ha ez igaz, akkor mi indokolja a győri Audi, a kecskeméti Mercedes, a szentgotthárdi Opel gyár dolgozóinak bérlemaradását az azonos minőséget azonos hatékonysággal előállító németországi munkások béréhez viszonyítva? Holott ezek a multik jóval kedvezőbb feltételek és olyan adókedvezmények között dolgoznak, amikhez magyar vállalkozás nem képes hozzáférni.
A gazdaság és a szociálpolitika egy ponton érintkezik. Ez pedig az elvonások és a juttatások rendszere. Mind a kettőt a költségvetési törvényen keresztül a politika szabályozza.A minimálbérnek és a bérminimumnak nem sok köze van az FNA-hoz. Ilyen összevetés a bérek és a munkanélküli járadék esetében lehet indokolt. Valóban nem ösztönző, ha a kettő nominálisan közel esik egymáshoz. Ráadásul világszerte egyre nő a foglalkoztatottak körében a szegénység. Ahogy a statisztika mutatja, ma Magyarországon több mint 1,3 millióan dolgoznak bérminimumért. A munkavállalók harmada. A minimálbér már a dolgozók esetében sem éri el a létminimumot, amit mostanában már nem szokás mérni. Ha ezt a bérösszeget a családtagokra vetítjük, még elkeserítőbb a helyzet. Az EU tagországai között csak Romániában és Bulgáriában rosszabb a munkások helyzete.
Amúgy az FNA-nak a gazdasághoz és az adórendszerhez sincs sok köze. Legfeljebb annyi, hogy hatására igen komoly fizetőképes kereslet jelenik meg a piacon, ami minden közgazdász szerint gazdaságösztönző. Az adóbevételek ÁFA-része jelentősen nőne, hiszen a lakosság fogyasztana. (Az ÁFA-csökkentést a fogyasztók rendszerint nem érzik. Nem az ÁFA-val és nem az SZJA-val van a baj, hanem az alacsony adóalappal és az ebből következő alacsony bérekkel. Ezen a helyzeten és ezeken az embereken segítene az FNA.) Továbbmenve: ha nem szimpatikus a vagyonadó, a gazdagabbaktól jövedelemadó formájában is vissza lehetne venni az összeget, de az élőmunka terheinek további növelése nem javítaná gazdaságunk versenyképességét.
A cigányság vonatkozásában egyetértünk Dávid Ferenccel. De sajnos a nemzetközi szervezetek - például az ENSZ - szegény országokba irányuló segélyeinek a 20 százalék alatti része ér célba. A 80 százalék működésre, irodákra, alkalmazottakra, utazásokra megy el. Nálunk egy kicsit rosszabb a helyzet, mert a cigányok felzárkóztatására szánt pénzek általában teljes mértékben eltűnnek, mérhető és észlelhető hasznosulásuk nincs. Az eltűnésért általában nem a cigányok felelősek. Kivétel a mostani Út a munkába program, ahol csaknem 1,5 milliárd tűnt el, és ehhez nagy valószínűséggel a mentelmi jogát élvező cigányvezetőnek is köze van. Tőlük, vagy a mai politikai elittől – akik integrációt hirdetnek, de asszimilációt cselekszenek - várjuk a cigányok sorsának jobbra fordítását? Mitől lenne itt javulás? Az egyetlen megoldás, ha közvetlenül juttatjuk az FNA-t vagy Nemzeti Alapjövedelmet minden magyar polgárnak, közöttük a cigányoknak is.
Ahogy írtam, továbbra is a kapitalizmus töretlen híve vagyok, azzal az apró megjegyzéssel, hogy nálam a kapitalizmus havi ötvenezerről indul. Ami önmagában tényleg csak az éhenhalás és a fagyhalál megelőzésére elég. Optimista ember lévén azonban több igényességet feltételezek honfitársaimról annál, hogy munkájukat otthagyván ennyivel beérnék. Talán többen vagyunk, akik nem csak túlélni akarjuk az életünket.
