Sporteredményeikhez csak gratulálni lehet, ahhoz azonban, hogy emberként is kiérdemeljék az elismerést, sokkal nagyobb szerénységre és empátiára lenne szükség, mindkettőjük részéről. Amerikából hazajőve Katinka kijelentette, hogy magyarként, Magyarországért akar küzdeni. Ezzel, azt hiszem, minden magyar ember szimpátiáját elnyerte. Az eredmények kapcsán a szimpátia egyre csak növekedett, országos „hős” lett belőle. Sorra jöttek az aranyérmek és természetesen az ezzel járó anyagi elismerés is, mert hiszen a legtöbb elsőség a pénzdíjas versenyeken született. Természetesen a magyar embereknek a legfelemelőbb érzést az olimpián elért eredményei jelentették. Közben azonban, ahogyan szokták mondani, „hajszál került a levesbe”. A sok pénz alkalmas az emberek befolyásolására, van, akit adakozásra buzdít és van, akit károsan befolyásol. Mindannyian emlékszünk a világhírnevet szerzett házaspárnak a Magyar Úszó Szövetséggel, különösen annak korábbi elnökével kialakult harcára, amelyet most nem kívánok ismertetni. Egyet azonban mégis megemlítenék: azt az igényt, hogy a vizes vb reklámozásáért pénzt kérnek. Amikor Katinka látványosan széttépte a szövetség szerződési ajánlatát, akkor komolyan megosztotta az embereket, hogy vajon a pénzt kevesellte-e vagy talán valóban nem volt ilyen igénye a sportolónak. Végül is az eredmények tükrében a többség Katinkáék mellé állt. Azóta sok víz folyt le a Dunán: újjá alakult az úszószövetség vezetése, felépült a Duna Aréna, még több aranyérmet és pénzt szerzett a többszörös bajnok úszónk. Jöttek azonban az új hírek: Hosszú Katinka 60 millió forintért vállalta a szereplést a vizes világbajnokságot népszerűsítő kampányfilmben, majd jött a cáfolat, hogy csak 25 millió forintot vett fel készpénzben, és a fennmaradó összeget „természetben” kapja meg. Sokan nem értették, mit jelenthet a "természetbeni juttatás". Nem sokáig kellett várni a válaszra: kiderült, hogy a Duna Arénát csak Hosszú Katinkáék úszópalántái használhatják. Kitiltásra kerültek a Darnyi Úszóiskola növendékei, és mindenki más is. Korában még Darnyi Tamás is „hősnek” számított, csak ahogy az emberek általában, úgy az úszótársadalom is könnyen felejt, és nem mindig tiszteli az elődöket. Az újabb fejlemények kapcsán másként értékelődnek a korábbi események is, sokkal hihetőbb, hogy mégis csak kevés volt az a pénz, amit Gyárfásék ajánlottak, Persze pénzből él az ember, még ha „hős” is, de azért a szolidaritásnak mégiscsak emberi tulajdonságnak kellene maradnia.