Azt mondja Orbán Viktor a péntek reggeli, szokásos rádiómegszólalásában - majdnem azt írtam: interjújában -, hogy Soros egyeteme sem állhat a törvények felett. Kiszámított mondat ez, pontosan megtervezett - Habony? Finkelstein?, vagy maga Orbán? -; azt kell meghallania belőle a rádió előtt ülőnek, ami az üzenet, azaz: 1. Soros György keverheti a kártyáit a világban, korrumpálhat milliárdjaival bárkit, spekulálhat, mit sem törődve az egyes országok sorsával, csak azért, hogy saját vagyonát növelje, gyengítheti az Európai Uniót a migránsok támogatásával, szétosztásával, Magyarországot nem fogja bekebelezni, mert 2. van itt egy kemény kormány és annak még keményebb feje - vigyázat: nem keményfejű -, aki átlát a mesterkedésein, a lopakodásain (CEU) és lerohanásain (civil szervezetek), mert ez a kormányfő éberen őrködik a törvények betartása fölött, nincs az a milliárdos, aki kijátszhatja azokat. (Csak most látom, tényleg csak zárójelben, hogy a számítógép aláhúzta a migránsok szót mint ismeretlen kifejezést...Ez a számítógép képtelen a fejlődésre...)
Mellesleg ez az Orbántól idézett mondat már a kormánylap csütörtöki számának címoldalán is ott díszelgett, és azt ugye nem feltételezhetjük, hogy a miniszterelnök a Magyar Időktől lopta a gondolatot, nem, biztosan nincs így, mások ma a magyar idők; valahonnan, egy központból exportálják ezeket a kifejezéseket (Habony, Finkelstein, netán maga Orbán?), ez vonul végig a teljes kormányzaton, és a hozzá köthető médián (95 százalék!).
Természetesen esetünkben sem erről van szó, hiszen mitől lett volna oly fontos - egy évvel a választások előtt - nekiesni épp a CEU-nak, ráadásul oly sürgősen, hogy az egyeztetésre sem jutott idő, ahogy ezt Palkovics államtitkár volt szíves közölni. Olyannyia nem erről van szó, hogy az a törvény, amely alapján megpróbálják ellehetetleníteni az egyetemet, vagy éppen megregulázni, fájdalmat okozni Soros Györgynek, még meg sem született. Ha tehát Orbán azt mondja, hogy Sorosék sem állhatnak a törvények felett, olyasvalamire hivatkozik, amit éppenséggel most akarnak keresztülverni a parlamenten. (Persze ez a keresztülverni szó nem tartozik a legtalálóbbak közé, ma a miniszterelnök - értsd: a végrehajtó hatalom - úgy megy át a törvényhozáson, mint kés a vajon, a kormánypárti képviselőknek nincsenek erkölcsi skrupulusai, elvi megfontolásai, csak igazodás és gombnyomás van. Hogy is mondta nekem tán másfél évtizeddel ezelőtt egy azóta miniszterré avanzsált fideszes politikus? "Nem akarok egyciklusos képviselő lenni".) Törvény tehát nincs, csak lesz, de az nem tűr halasztást. Mondhatnánk: suta és ostoba magyarázkodás ez, kilóg a lóláb, de ezzel sem állítunk semmi újat. Hiszen csak a megszokott gyakorlat szemtanúi és résztvevői vagyunk: a Fidesz (Habony, Finkelstein, netán maga Orbán) kitalál valamit és nosza, kiadja a feladatot valamelyik képviselőjének, adja be törvénytervezetként a parlamentnek. A látszat ugyanis csak idáig fontos, addig, amíg a demokrácia paravánjai állnak; itt, kérem, nincs kormányzati túlhatalom, csakis az országgyűlés dominanciája érvényesül. Hiába válik nyilvánvalóvá, hogy mindez csak trükk, a demokrácia látszata, az emberek többségét ez úgysem érdekli, vagy ha igen, becsaphatók. Az elmúlt hét, mindjárt nyolc évben sorozatban születtek a lex CEU-hoz hasonló törvények, ahol a kormány csak legitimációs célból használja az országgyűlést, és a legcsekélyebb mértékben sem érdekli, mit is gondol a liberális értelmiség. És mert ebben a hét-nyolc évben lényegében gond nélkül működött ez a rendszer, nem is lát rá okot, hogy változtasson rajta. Magyar Bálint a Magyar polip című kötetben már fél évtizeddel ezelőtt rámutatott a a maffiaállam jellegére, de a leíráson túl nem hozott semmit. Magyar pár évvel ezelőtt így fogalmazott a Népszavának adott interjújában: "a maffiahasonlat azért megfelelő, mert egyszerre van jelen ebben a rendszerben a patrónus-kliens viszony, ami egy patriarchális család mintáit hordozza, ugyanakkor ennek illegitim kiterjesztése a nemzet egészére. Ez a rendszer még a saját ideológiája alapján is illegitim, ezért szorul rá a látszatdemokrácia intézményeinek fenntartására, illetve a demokratikus intézmények torzítására." Ugyanebben az interjúban Magyar kitér erre a törvényalkotói szisztémára is. A következőket mondja: "Kérdés, hogy egy „alkotmányos puccs” után, ha törvénybe iktatnak valamit, az törvényessé válik-e. Ha mondjuk hoznának egy olyan törvényt, akár kétharmaddal, hogy ezentúl minden adóforintból 10 fillért a Keresztapa bankszámlájára kell utalni, attól ez még nem lenne legitim. Pedig többé-kevésbé ezt teszik: a parlament általánosan érvényes szabályok helyett testre, vállalkozásra és intézményekre szabott, a politikai család magánérdekeit szolgáló törvényeket hoz."
Igen, most is ez történik. A különbség legfeljebb annyi, hogy a kormány - fél évtizednyi tapasztalattal a háta mögött - már bátran fellép nemzetközi szereplőkkel szemben is, mivel azt mutatta a tapasztalat, hogy sem az Európai Unió, sem pedig az Egyesült Államok nem lép tovább egy-egy verbális üzenetnél. Éppen ezért támadhatja nyugodtan Orbán Brüsszelt; az Unió nincs arra felhatalmazva, hogy megsértődjön, és ott még az sem dívik, hogy testre szabott törvényeket terjesszenek elő, mondjuk Magyarországot - Orbánt - megregulázandó. Éppen ezért ez a mostani CEU-futam is a magyar miniszterelnök győzelmét fogja hozni. Mert bár, meggyőződésem, hogy nem húz ujjat Washingtonnal, de törvény, az lesz. A többit megpróbálja elintézni fű alatt. Vagyis: marad a CEU, marad Soros. És marad Soros szidalmazása is.