A Vándorbab fülszövegéből tudjuk: az, ahogyan elkészül egy étel, sok mindentől függ, nemcsak attól, hogy mi van kéznél, hogy ki főzi, süti, de nagyban befolyásolja a fantázia gazdagsága és a körülmények. Ezekről szeretnék mesélni egy rövid történetet, szó lesz benne egy ételről, ami kéznél volt, Ivánról, aki főzte, fantáziájáról, mely - mint majd látni fogjuk - gazdagságában egyedülállóan szerteágazónak bizonyult, illetve a körülményekről, mely a nem mindennapi végkifejlethez vezetett. Iván kapott egy kiló szürke pereszkét ajándékba Gábortól, közös barátunktól, aki a gombát perőcsényi nyaralójuk közelében a börzsönyi bükkösökben szedte egy napsütéses őszi hétvégén. Iván az ajándékot a tőle megszokott lelkesedéssel fogadta, mi ez, gomba, köszönöm, mondta, majd amikor az ajándékozás örömétől lelkes barátunk a kocsmából távozott, a zacskóra nézett és így szólt: mi a faszt csináljak ezzel a gombával? Ekkor már egyértelműen körülményekről beszélhettünk, és biztosak lehettünk abban, hogy Iván, a kezdeti nehézségek után bizonyára segítségül hívja majd szikrázó fantáziáját, hogy a gombából az étel valahogyan elkészüljön, mert minden étel elkészül egyszer, kétféle az ember, mondaná Iván, vagy elkészíti a gombát vagy nem, és - mint kiderült - nem pusztán az ember, de Iván is kétféle volt, mert amikor két nappal később Gáborral az utcán összefutottak és ő azt a kérdést tette fel, na, Iván, milyen lett a gomba?, a Vándorbab szerzője, aki szerint azt, ahogyan elkészül egy étel, a körülményeken túl még múltbéli, no meg eljövendő események is befolyásolják, így felelt: az egyik felét megfőztem és úgy basztam ki, a másik felét pedig nyersen.