Csak nem csitul a harci zaj az ellenzék soraiban. Főleg Botka László és Gyurcsány Ferenc között zajlik egyre hevesebben az adok-kapok. Ez az áldatlan helyzet az ellenzéki pártok legfőbb ellensége, sokkal inkább az, mint a mostanság egyre gátlástalanabbul évtizedekig tartó egyeduralomra törő Fidesz. Az állandó egymás elleni acsarkodással szinte tálcán kínálják fel a jövő évi választási győzelmet a Fidesznek. Orbánnak gyakorlatilag semmit nem kell tennie ennek érdekében, jókat kuncoghat magában. Éppen a múlt hétvégén történt egy példátlan eset Józsefvárosban, ahol időközi képviselőválasztást tartottak. Ezen az eseményen robbant ki - kölcsönös személyeskedésektől sem mentesen - újabb és egyre erősödőbb vita az egymással is vetélkedő ellenzéki jelöltek között. Mindenesetre rossz érzés azt tapasztalni, hogy a múltba révedő kormányon nem talál az ellenzék fogást. Pedig a Fidesz többször feladta már az eltelt hosszú évek során azt a bizonyos magas labdát, és most is ezt teszi, csak le kellene egyszer tisztességesen ütni. Kizárólag annak köszönhetik "sikereiket", hogy fegyelmezettek és vitáikat nem a nagy nyilvánosság előtt folytatják. Hiába van az ellenzék vezetőiben több spiritusz, ha nem képesek fékezni indulataikat, ha fegyelmezetlenek és egymással vannak elfoglalva. Milyen alapon gondolják, hogy így elnyerhetik a választók bizalmát? Bő egy év szerencsére még hátravan a következő parlamenti választásokig, van tehát idő a sorok rendezésére. De ehhez higgadtságra, fegyelmezettségre van szükség. Ha 2018-ban Orbán ismét nyer, netán kétharmados többséget szerez, akkor hosszú időre vége lesz a demokráciának. Ezt minden erővel meg kell akadályozni. A fennhéjázó Fidesz nem fog kímélni egyetlen másként gondolkodó szervezetet sem. A helyzetet Pázmány Péter szavaival tudnám a legjobban jellemezni - némileg szabadon idézve a gondolatát -: ha az ellenzék vezetői nem fognak össze, akkor gallérjuk alá pökik a Fidesz.