Szakonyi három éve írta a saját bevallása szerint leginkább színműnek, tehát nem igazán drámának és nem igazán vígjátéknak titulálható darabot. Az író, aki maga olvasta fel nagyon gondosan, markáns, mégis simogató orgánummal a saját szerzői instrukcióit, a művet leginkább szerepdarabnak szánta, két színésznőt helyzetbe, szerepbe hozva. Gyulán volt már egy felolvasása a darabnak, akkor Ráckevei Anna és Takács Kati olvasta fel a feleség és a szerető szerepét. Most Zsurzs Kati és Tóth Enikő kapta meg a lehetőséget. Szakonyi, akinek Az adáshiba című művét a világ számos pontján játszották és még most is gyakran előveszik hazai színházak is, más drámáiból is tudjuk, hogy nagyon ismeri a nőket. Mély élettapasztalatai vannak ebben a témában. Ismeri a lelküket, a rezdüléseiket, a gondolataikat, a szándékaikat.
Ezúttal két ötven és hatvan év közötti hölgy kerül középpontba. Véletlenül egymásba gabalyodik a szatyruk. Később kiderül, az életükkel már korábban ez történt, miközben nem is tudtak róla. Remek, pörgő dialógusokat követően tudjuk meg, hogy ugyanazt a férfit szeretik. A titokzatos harmadikat, a férfit, aki nem jelenik meg a színen, csak beszélnek róla. A darab csodás vallomás a szerelem mibenlétéről. Arról, hogy miként vágyakozunk, miként keveredhet a valóság az illúzióval. Aztán miként kötünk mégis kompromisszumot, csak azért, hogy fenn tartsuk ezt a furcsa lebegést, amit a szerelem jelenthet. Egészen izgalmas a két nő viszonya is, az, hogy miként válnak rivalizáló ellenfelekből, szorongó szövetségesekké. Szakonyi mindezt úgy meséli el, hogy érezhetően nőpárti, vagyis tiszteli és egyenesen rajong a nőkért. Miközben megmutatja sebezhetőségüket, kiszolgáltatottságukat is. A Két nő (és valaki) érzékeny érzelmi látlelet.
A felolvasást követően felvetődött, hogy mikor tűzi valamelyik színház majd műsorára a darabot, a választ még nem ismerjük. De remélni lehet, hogy rövidesen valamelyik színpadon megjelenik majd Szakonyi remek egyfelvonásosa, amely nem csak a főszerepeket játszó színésznők számára jutalomjáték, hanem nekünk nézőknek is komoly ajándék lehet. Nem csak Színházi világnapon.