Nem azt, nem úgy, és nem annyiért. Az első hírek még arról szóltak, hogy hárommilliárd forintért épülhet meg a kétezer lelkes szabolcsi faluban, nem mellékesen az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan szülőfalujában egy úgynevezett űrközpont, ami valójában egy már ma is ott lévő kiállítás felturbózott változata. Később megszólalt Bardi Béla, Gyulaháza polgármestere is, aki a megyei hírportálnak elmondta: csupán azt szerette volna, ha a faluban állítják ki a bezárt Közlekedési Múzeum űrrepülés-történeti kiállítását és a repüléstörténeti anyagot, illetve hogy a hárommilliárdnak csak egy része jut ide, a többit a térség más településeinek fejlesztésére költenék.
Megtaláltuk a magyar „űrélet” doyenjét, aki Közép-Európa egyik legnagyobb, űrkutatással kapcsolatos magángyűjteményével rendelkezik: a hatvanhét éves szakíró, Schuminszky Nándor, a Magyar Asztronautikai Társaság tagja több tízmilliós anyagi, s szerinte ennél jóval nagyobb eszmei értékű kollekcióját Gyulaházának adná örökül. "Vicces volt azt olvasnom, hogy a pesti ember nem utazik 320 kilométert csak azért, hogy megnézzen egy kiállítást: fordítva ezt miért várjuk el olyan természetes módon egy gyulaházi vagy egy kisvárdai lakostól? Jómagam igenis szívesen utazom ebbe a szabolcsi faluba, s teszem is már lassan tíz éve, viszonylag rendszeresen. Nemcsak azért, mert sokkal jobb uszodájuk van, mint amilyen nekünk a 16. kerületben jutott, hanem mert látom a polgármester irdatlan erőfeszítéséit, hogy életet leheljen ide" - mondta a Népszavának. Szavai szerint a sajtóban megjelent „space-center” vagy úrközpont szerencsétlen megnevezés, ami nem fedi a valóságot. "Gyulaházán nem lesz űrállomás, nem lőnek fel rakétát és nem száll le űrrepülő: inkább egy afféle űrmúzeum lesz itt, teli olyan ereklyékkel, amelyek máshol nem láthatók" - tette hozzá.
A Közlekedési Múzeumnak 2005 óta van űrhajózástörténeti kiállítása Gyulaházán, Farkas Bertalan szülőhelyén. Űrhajózással kapcsolatos berendezések és műszerek, repülőgép-műszerek, fedélzeti berendezések, valamint makettek láthatók itt. Az önkormányzat és a Közlekedési Múzeum között már 2015-ben is zajlottak egyeztetések űrhajózási gyűjteményünk további tárgyainak kölcsönzéséről, az itteni kiállítás bővítéséről.
A kiállítás bővítése természetesen nem módosítja az új Közlekedési Múzeum állandó kiállításának kiállítási terveit, ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy az intézményben 1971-ban létrehozott űrhajózás-történeti gyűjtemény minél több műtárgya látható legyen a nagyközönség számára - válaszolta lapunknak Tímár Irén, a Vitézy Dávid vezette intézmény PR menedzsere. Azt kérdeztük a múzeumtól, szerintük van-e értelme az ország keleti csücskébe helyezni egy olyan kiállítást, amely korában Budapesten sokakat vonzott, s mi lehet a várható látogatottsága egy ilyen központnak. Érdeklődtünk arról is, szakmailag helyesnek tartják-e, hogy a Közlekedési Múzeumban ettől kezdve nem lesz ilyen tematikájú kiállítás, illetve hogy a kormány kikérte-e véleményüket mielőtt döntött az űrközpont támogatásáról. Közölték: a megújuló múzeum új állandó kiállításában "a magyar emberek által a mindennapokban használt közlekedési módok, eszközök, a társadalomtörténet és a közlekedéstörténet kölcsönhatásai állnak majd a fókuszban".
Ebbe a kiállítási koncepcióba az űrhajózás történetének bemutatása nem illik bele, hisz az űrhajózás alapvetően nem közlekedési célokat szolgált. Ebből következően a tervezés alatt álló új városligeti állandó kiállításban amúgy sem terveztek űrhajózási műtárgyakkal.
Schuminszky Nándornak olyan kincsek vannak a birtokában, amelyekkel maga is gyarapítani szándékszik a gyulaházi gyűjteményt. Anyósa kistarcsai kertjéből például egy marék földet adott oda a magyar származású dollármilliomos űrturistának, Charles Simonyinak, aki először 2007-ben, majd másodszor 2009-ben járt a nemzetközi űrállomáson. Ennek tiszteletére Kistarcsán egy emlékfát ültetnének, s az utazásról visszahozott, az előírásoknak megfelelően dehidrált földből is szórnának a gyökerekre - a maradékot pedig Gyulaházán mutatnák be a nagyközönségnek. Olyan ereklyéket is őriz, mint a szerencsétlenül járt Columbia űrsikló legénysége által aláírt képeslap, amelyet épp a tragédia napján kézbesített neki a postás. Birtokában van az a zselésített, tubusba zárt fogrémhez hasonlító cseresznyepálinka, amelyet Farkas Bertalannak készítettek az azóta már megszűnt Magyar Konzervipari Kutatóközpontban. Amikor társa, Valerij Kubaszov megkóstolta, állítólag csettintett a nyelvével, s azt mondta rá, nagyon jó.
Schuminszky úgy tudja, hogy Gyulaházán egy nagyjából 1200 négyzetméteres, légkondicionált, könnyűszerkezetes hangárt építenek majd, s itt rendezik be a múzeumot. Természetesen a kor kihívásainak megfelelően lesznek interaktív szolgáltatások is: virtuális űrséta, háromdimenziós űrfilmek, kipróbálható holdjárók, s a világhálón is megosztják a látnivalókat. A gyerekek külön foglalkozásokon maketteket építhetnek, de akár űrhajós kongresszusokat is szervezhetnének a településre. Ez nem ördögtől való ötlet, a nyolcvanas években már volt ilyen Budapesten, s akkor egyszerre több asztronauta is ellátogatott hazánkba. Kérdésünkre, hogy vajon Gyulaháza mennyire felkészült egy ilyen nagyszabású esemény befogadására, a szakíró azt mondta, hogy 330 emberre már most is tudnak főzni a faluban, s a polgármester ösztönzésére sokan vendégházakat is építettek. Igaz, egyelőre inkább saját erejükből, lassan haladtak előre, Farkas Berci szülőházát - benne a családi cipészműhellyel - is a helyiek összefogásával újították meg, de a turisztikai fejlesztési pályázat felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Schuminszky úgy tudja, az építkezést még az idén elkezdik, s az űrközpontot 2020-ban adják majd át a nagyközönségnek.