Az Európai Uniót támogató és ellenző tömegeket egyaránt megmozgatta a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulója. Az integráció mellett és ellen tüntető tízezrek szombat délután megbénították Róma belvárosát, ahol az Európai Unió megalapításának kerek születésnapját ünnepelték a tagországok állam- és kormányfői. (Theresa May brit miniszterelnök nem vett részt a megemlékezésen.) A brit fővárosban a Brexitet ellenzők vonultak utcára, Brüsszelben az integráció lelkes hívei tartottak nagygyűléseket az uniós intézmények tőszomszédságában. Az európai vezetőket egy nappal korábban fogadó Ferenc pápa szintén az unió értékeire hívta fel a figyelmet: a katolikus egyházfő a Vatikánban hangsúlyozta, hogy az egységes Európa legfőbb értéke a szolidaritás, ami egyúttal a populizmusnak is ellenszere.
Az EU elődjét létrehozó Római Szerződés aláírásának jubileumát éltető felvonulók Európa-szerte felidézték, hogy a kontinens történetének tartós békét és gazdasági virágzást hozó korszaka a közös piac 1957-es megteremtésével köszöntött be. Az ellentábor viszont Európa bajait sorolta: a gazdasági fejlődés egyenlőtlenségeit, a görög államadósság fenntarthatatlanságát, a tömeges bevándorlás okozta nehézségeket, a britek kiválását az Európai Unióból és a nacionalista, populista pártok, mozgalmak térhódítását. Csupa olyan problémát, amelyekre a szervezet vezetői egyelőre képtelenek megfelelő válaszokat adni.
A 27 ország állam- illetve kormányfője által szombaton aláírt Római Nyilatkozat mindenekelőtt az egység megőrzésének a fontosságát hangsúlyozza, ezért elkerüli a nézeteltéréseket kiváltó jelenségek, valamint az EU jövőjét érintő pontos tervek és elképzelések felvázolását. A közös irányról egyébként is csak akkor kezdődhet érdemi párbeszéd a tagállamok között, ha lezajlott az idei választási maraton, és Franciaország, majd Németország megújult vezetéssel vág neki a következő fél évtizednek. Az Európai Bizottság nemrégiben öt forgatókönyvet vázolt fel a következő tíz évre, a tagállamokra bízva a döntést arról, hogyan nézzen ki 2025 Európája.
A szombaton aláírt rövid dokumentum leszögezi, hogy „az Európai Unió a béke, a szabadság, az emberi jogok és a jogállamiság elvein alapuló közösség, valamint gazdasági nagyhatalom, amely a világon egyedülálló mértékű szociális védelmet és jólétet biztosít.” A közös elvek megerősítésén túl, a nyilatkozat felvillantja a többsebességű Európa lehetőségét, amelyben „közösen fogunk fellépni, ha kell, különböző sebességgel és mélységben”, de nyitva tartva a kapukat azok előtt, akik az előre szaladókhoz a későbbiekben kívánnak csatlakozni.
Az általánosságokat tartalmazó szöveg arra mindenképpen alkalmas, hogy egységbe tömörítse az egyébként sokat marakodó tagországokat. A nyilatkozat szerint ugyan az EU „még erősebb szolidaritást mutat” és „a nemzetközi normákat tiszteletben tartó migrációs politikát folytat”, a közelmúlt vitáiból nyilvánvaló, hogy nem mindenki érti ugyanazt ezeken a megfogalmazásokon.
Joseph Muscat máltai kormányfő, az EU soros elnökségének képviseletében a nyilatkozat egyik legfontosabb elemének nevezte a „szociális Európa” megteremtése melletti kiállást. Szerinte ez annak elfogadását jelenti, hogy a huszonhetek támogatják azokat a törekvéseket, amelyek az EU-nak nagyobb beleszólást engednének a szociális ellátórendszerek alakításába. De mi sem áll távolabb a magyar és néhány másik uniós kormány törekvéseitől, mint eltűrni, hogy Brüsszel beleüsse az orrát a bérek vagy segélyek szerkezetébe.