Kicsit sok pénzbe került a kormánynak és az adófizetőknek, de legalább megtudtuk, hogy mégis vannak Magyarországon szegény családok, sőt sokkal többen vannak, mint amit eddig a hivatalos statisztikák látszani engedtek. Nemrég félmilliárd forintos támogatást kapott az egykori kormányszóvivő, Nagy Anna Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványa egy fővárosi közösségi ház létrehozására, aminek fontosságát felméréssel igyekeztek bebizonyítani. A kérdésekre válaszolva – kicsit célzatosan, de mégis – a legtöbb, gyermekét egyedül nevelő szülő a legnagyobb gondjának az elszigetelődést nevezte, amit egy pesti központ állítólag majd segít oldani.
Lejjebb nem lehetett csúsztatni, tehát a második helyre sorolva a válaszok közt, az alapítvány szervezői kénytelenek voltak elismerni, hogy a kormány „csodálatos” családpolitikája ellenére a válaszadók 60 százaléka anyagi gondokkal küzd, szegénységben vagy mélyszegénységben él. És ez a pont, ahol az egész felmérés megbicsaklott, mert a korábbi hivatalos adatok 47-48 százalékra tették ezek arányát az egyszülős családokon belül. A valóság tehát sokkal rosszabb, mint amit eddig tudtunk.
A Központi Statisztikai Hivatal(KSH) a népszámláláskor rögzített adatok alapján tudja megmondani, hány olyan család van az országban, ahol valamelyik szülő napi szinten egyedül gondoskodik egy vagy több gyermekről. A két népszámlálás között félidőben elvégzett adatgyűjtés, a mikrocenzus első eredményeit áprilisra ígérték a szakemberek, addig a 2011-es számlálás és a minden évben megjelenő „Háztartások életszínvonala” című kiadvány adataira tudunk támaszkodni. A 2015-ös helyzetet elemző utolsó ilyen kiadvány tavaly év végén úgy fogalmazott: a szegénység kockázata az átlagosnál nagyobb veszélyt jelent a 18 év alatti gyermekek, az alacsony végzettségűek, az egyszülős családok, a munkanélküliek és a romák esetében. A kötetből az is kiderült, hogy hiába javult általában a gyermekes háztartások helyzete, ez a családok ötödét kitevő egyszülős felállásra nem igaz, az ő anyagi helyzetük tovább romlott.
Hiába próbáltuk azonban összeszedni azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek a hivatalosan 350 ezerre becsült, gyermeket egyedül nevelő szülő sorsán akar segíteni, alig találtunk olyat, amit érdemes megemlíteni. Annak ellenére így van ez, hogy Novák Katalin családügyi államtitkár is többször hangsúlyozta: a családok leghátrányosabb helyzetű harmadát teszi ki az egyszülős réteg, s arányuk egyre nő. Szociális területen dolgozó szakemberek és családi kérdésekkel foglalkozó civil szervezetek is azt gondolják, az állami családpolitika nem valódi családként tekint erre a rétegre. A kabinet valami furcsa torz képződményként kezeli az egyedül küszködő 300 ezer asszonyt és 50 ezer férfit, különben az államtitkár nem mondott volna olyanokat, hogy „nem elítélni, hanem segíteni kell őket”. Az Orbán-kabinet még ebben a kérdésben is a múltban ragadt, 50-100 évvel ezelőtti beidegződések ellen harcol, ahelyett, hogy ennek a gyarapodó tömegnek a jövőjére kínálna megoldásokat.
Mert az csak éppen valami, hogy ettől az évtől a bölcsődei felvételiknél előnyt élveznek azok a kicsik, akiket egyedül nevel valamelyik szülő. A KSH 2015-ös életszínvonalat elemző – már említett - kiadványa ugyanakkor azt is tartalmazza, hogy a magyar települések 85 százalékában nincs bölcsőde, és a 3 év alatti korosztálynak mindössze 17 százaléka jut be ebbe az ellátási formába. A munkavállalást segítő lehetőségtől tehát a legtöbb szülő a kedvezmény ellenére el van zárva.
Mi egyebet kap az egyedülálló szülő? Emelt családi pótlék jár neki, ami azt jelenti, hogy havonta 1500 (!) forinttal több pénzt kap, mint ahol jó esetben mindkét szülő jövedelme segíti a gyereknevelést. Igénybe veheti a dolgozó anya vagy apa is a családi adókedvezményt, de a levonható összeg ugyanakkora, mint bármelyik más családban és nem tesz különbséget az állam a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megítélésekor sem. Ráadásul a nagycsaládosoknak járó kedvezmények - az étkezéstől a múzeumi belépőig – őket nem illetik meg.
Mindent összevetve, a segítség nélkül elszigetelődő, az anyagi gondok mellett többnyire mentális nehézségekkel is küszködő szülők minden bizonnyal örülnek minden közösségi programnak, ahová gyermekeikkel együtt mehetnek, de ez nem segít anyagi helyzetük javításában, a munkaadók hozzáállásában, hogy ne épp ezeket a szülőket küldjék el elsőként a munkahelyekről. Több mint félmillió gyermeket nevel egyedül valamelyik szülő, 87 százalékban az anyák állnak helyt. Ha a társadalom azt látná, hogy akkor is kapnak segítséget ezek az asszonyok, ha egyedül maradnak a gyerekekkel, lehet, hogy többen vállalkoznának gyermeknevelésre. Amíg azonban az érzelmi biztonság elvesztése egyet jelent a lecsúszással, az anyagi biztonság megszűnésével is, addig nem születik több gyerek az országban. Nincs rá magyarázat, hogy miért nem lép a kormány.