A napokban három új szervezetről hallhattunk: a Momentum Mozgalom átalakult párttá, Gémesi György gödöllői polgármester is zászlót bontott és Pukli István, a Tanítanék egykori egyik arca bejelentette, hogy a közeljövőben ő is pártot alapít. Törekvésük érthető: az eddigi ellenzéki pártok nem váltották be a reményt, a Fidesz mindent elborító, mindent behabzsoló hatalmával szemben képtelenek valódi választási lehetőséget nyújtani. Úgy tűnik, részben belesimultak a NER-be, részben pedig nem tudtak annyi támogatót szerezni, hogy komoly tényezővé váljanak – ebben persze része volt a kormánypárt politikájának is. Aki ma elégedetlen a rendszerrel – és ilyenek nagyon sokan vannak –, nem érzik megoldásnak, hogy a meglévő szervezetekhez csatlakozzanak. Az igazán aktívak mozgalmakat, pártokat alapítanak, abban bízva, hogy majd ők megtörik azt a rendszert, amely elnyomorította és kifosztotta az országot. Ez így ment már korábban is, ám az egyik, 2000 után alakult szervezet a nevét cáfolva bizonyította: nem lehet nagyon más a politika, mint eddig volt. 2014-ben a Fidesz támogatásával kamupártok jöttek létre az ellenzék gyengítése céljából, s még elszámolniuk sem kellett a kapott milliókkal. A ma létrejövő új pártok – akarva, nem akarva – hasonló szerepet tölthetnek be, noha céljuk talán nem ez (bár ebben nem lehetünk biztosak). Biztos csak a bizonytalan: nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Lehet, hogy e pártok sikeresek lesznek, lehet, hogy a régiek is erőre kapnak. Én azonban nem hiszem, hogy Orbán rendszere a parlamentáris politika eszközeivel megdönthető volna. Örökké nem fog tartani a Fidesz uralma sem, az általa létrehozott társadalmi-gazdasági feszültségek meg fogják buktatni, hogy ez mikor és milyen úton következik be, az a jövő titka. Lehet, hogy népfelkelés tör ki, lehet, hogy a gazdaság omlik össze, lehet, hogy a világpolitika hatására dől meg, vagy valami más történik. Sose adjuk fel a reményt a változásra – ahogy Majtényi László államfőjelölt tanácsolta.