- Dragóner Attila: Bátraké a pont

- Aktív labdarúgóként futballozott portugál klubcsapatban, így érdekelne: mi jut eszébe akkor, amikor Portugáliára gondol?

- Mindenekelőtt az a fantasztikus két év, amit 2004 és 2006 között kint töltöttem. Szenzációs az az atmoszféra, ami Portugáliában körbeveszi a labdarúgást, s úgy gondolom, ez az Európa-bajnoki győzelmük után csak még jobban felerősödött. Az emberek annyira imádják ezt a sportágat, hogy nem tudom elképzelni, hogy bármi más megelőzhetné náluk a labdarúgást. Ott vagy a foci van vagy semmi. Amint látjuk, napjainkban is világklasszisok lépnek pályára a színeikben, ennek köszönhetően pedig a kisgyermekek többsége manapság is futballista szeretne lenni. Irigylésre méltó az a miliő, ami ott övezi a játékot.

- Hogyan kell elképzelni egy meccsnapot Portugáliában? Mi várhat vendégként a magyar válogatott játékosaira?

- Én úgy tapasztaltam, hogy az ellenfelet maximálisan tisztelik a portugálok. Azoknak a válogatott labdarúgóknak – jelen esetben a magyaroknak –, akik vendégként szerepelnek az otthonukban, minden tiszteletet megadnak a hazai szurkolók, ám az a fanatizmus, az az imádat biztosan meghatározza majd a stadion hangulatát, ahogyan az emberek ehhez a játékhoz hozzáállnak. Bízom benne, hogy azok a magyar fanatikusok, akik a helyszínen buzdítják a csapatot, szintén belelovalják a mieinket ebbe a hangulatba – ennek segítségével a magyar játékosok akár a 100 százalékon túl is képesek lehetnek teljesíteni.

- Ön 1999 őszén pályára lépett azon a – magyar szempontból – 3-0-s vereséggel végződő Európa-bajnoki selejtezőn, amelyet a két ország válogatottja a szombati mérkőzés helyszínén játszott. Arra az összecsapásra miként emlékszik?

- Az eredmény szempontjából érthető módon nem a legkedvesebb emlékeim közé tartozik az a mérkőzés, annak a meccsnek a hangulata mégis egészen különleges volt. Akkor a portugál válogatottnak egy győzelem kellett, hogy kvalifikálja magát az aktuális kontinensviadalra – ezt ellenünk meg is szerezték, így mind a mérkőzés előtt, úgy a lefújást követően is ünnepeltek a helyiek.

- Akkor például Luis Figo volt, ma Cristiano Ronaldo a portugálok legelismertebb sztárja – Ön szerint összehasonlítható az akkori és a jelenlegi együttes?

- Zseniális játékosok voltak akkor is a portugál csapatban, mégis a mostani együttesüket, mint csapat, erősebbnek érzem. A kilencvenes évek végén egy-egy kiemelkedő egyéniségre épült a szombati rivális válogatottja – azt a játéktudást és magabiztosságot, amit képviseltek bizony irigyeltem tőlük.

- Manapság talán a magyar válogatott körül is alakul egy olyan egység, amely korábban nem feltétlenül volt jellemző…

- Az biztos, hogy pozitív változást hozott az, amikor Bernd Storck előtt Dárdai Pál elvállalta a szövetségi kapitányi posztot, hiszen az egész hazai futballtársadalom gyakorlatilag egy emberként felsorakozott mögé. Bízom benne, hogy Pali edzőként is olyan karriert fut be, mint játékosként; szurkolok neki. Nagyon kellett a magyar focinak, hogy valami olyan lökést adjon, mint az a pár hónap, amit Pali a válogatott élén töltött. Továbbra is abban bízom, hogy a magyar labdarúgás a jövőben is hasonló léptékben tud tovább fejlődni, mint az utóbbi időszakban. Rengeteg minőségi pálya épült, ha pedig megindul az edzőképzés és minél több kisgyermek kezd el focizni, az magyar labdarúgás egészére pozitív hatással lehet. Minél több fiatal kezd el az olyan sikerek után futballozni, mint a nyári Európa-bajnokság, idővel annál könnyebb lesz olyan játékosokat találni, akik ki tudnak jutni világversenyekre.

- A világbajnoki kvalifikációért folytatott verseny szempontjából kulcsfontosságú volna a bravúros eredmény; sokan egyenesen úgy gondolják, a szombati találkozón áll vagy bukik a vb-szereplés. Ön szerint a magyar válogatottnak feltétlenül az oroszországi tornára kijutást kell megcélozni?

- Véleményem szerint a magyar válogatott játékosok szeme előtt nem a kijutásnak kell lebegni, hanem annak, hogy jó játékot tudjanak játszani. Ha reálisan nézzük, a világbajnokságon való részvételünk hatalmas bravúr volna. Hasonló siker, mint amit Franciaországban elértek a fiúk – olyan csoda, ami nem minden nap fordul elő. Nekünk továbbra is azt kell szem előtt tartani, hogy az eddigiekhez hasonlóan fejlődjön a csapat, s mindig olyan játékosok kerüljenek a keretbe, akikkel elérhető lehet a 2020-as Európa-bajnoki kvalifikáció. A magyar válogatottnak azt a kijutást kell megcélozni. Annak az elérése reális cél lehet.

- Bárhogy is lesz, április 1-el egy új fejezet következik az életében: ferencvárosi utánpótlásedzőből a felnőtt futballcsapatával a másodosztályban pillanatnyilag feljutást érő pozícióban található soroksári klub sportigazgatója lesz. Izgatottan várja az új kihívást?

- Az biztos, hogy az életemben egy nagy váltás következik, hiszen 1997 óta kisebb megszakításokkal mindig a Ferencváros kötelékébe tartoztam. Utánpótlás-területen már van vezetői tapasztalatom, de az, hogy egy másodosztályú élcsapatot működtető klubot, mint ügyvezető vezessem, az azért számomra is komoly kihívás. Ezért is vállaltam el, hiszen már a pályafutásom során is szerettem azokat a feladatokat, amelyek által érzem, hogy én is több lehetek, amihez én is tudok hozzátenni. Két hónapja már Soroksáron is dolgozom, hivatalos viszont április 1-től állok munkába.

- A Ferencvároshoz ezer szállal kötődik, s immáron a meglepetésre készülő Soroksárhoz is fűzik szálak: mit gondol, hova várható ez a két együttes a tavaszi idény végén?

- Abban bízom, hogy a Fradi az idén is trófeát, esetleg trófeákat nyer, míg a soroksári cél egyelőre annyi, hogy nyerjük meg a következő mérkőzést. A lehetőségeinkhez mérten szeretnénk a maximumot tudjuk kihozni ebből az egyesületből.

- Visszatérve a világbajnoki-selejtezőre: az Európa-bajnokságon elért döntetlen vagy a 20 évvel ezelőtti eredményre számíthatunk szombat este?

- Biztos vagyok benne, hogy nem olyan mérkőzés vár ránk, mint az Európa-bajnokságon. Akkor a magyar válogatott gyakorlatilag tét nélkül tudott játszani, nem volt olyan nyomás a csapattagokon, hiszen már elérték a továbbjutást. Ezúttal döntő lesz, hogy miként tudjuk a védekezést elkezdeni. Ha nagyon a kapunk elé fogunk szorulni, akkor figyelni kell, hiszen tudjuk: a portugál klasszisok akár olyan váratlan megoldásokra is képesek, mint amit Cristiano Ronaldo sarokkal szerzett góljánál láthattunk az Eb-n. Az biztos, hogy borzasztó agresszívan kell játszanunk, ha eredményt akarunk elérni Lisszabonban. Hiszek abban, hogy mi is bátrak tudunk lenni, s el tudjuk hinni, hogy képesek lehetünk pontot szerezni Portugáliában.