John Scofield évtizedek óta a nemzetközi dzsesszszcéna meghatározó személyisége. Több mint negyven szólólemezt adott ki: a legújabbon merészen ötvözi a tradicionális amerikai műfajokat (country, bluegrass) a dzsessz jellegzetes ritmikájával. A Country for Old Men című lemezért februárban két kategóriában is Grammy-díjjal ismerték el. „A countryzenében kétségkívül ritkán történnek igazán izgalmas dolgok, de a gyökerei ugyanígy az autentikus folklórkincshez vezetnek, mint bármilyen népzenénél. Évszázados mélységekbe, időtlen dallamokhoz. Az amerikai népzene nagyon lélekkel teli – ezt szeretem benne a leginkább” – indokolta az új CD tematikáját egy néhány hete, New York-ban adott interjúban.
A hagyományos tangóharmonikát ragyogóan építette be a dzsesszbe Richard Galliano, aki jórészt ennek köszönheti világsikerét. A veterán (idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő) nagybőgős, Ron Carter pedig alighanem világcsúcstartó: játéka több mint 2500 stúdiófelvételen hallható. Több műfajelméleti szakkönyv szerzője, tengerentúli és nyugat-európai egyetemek díszdoktora. Hosszú időn át a patinás Los Angeles-i Thelonious Monk Institute of Jazz művészeti igazgatója volt, jelenleg tiszteletbeli professzora. Tagja a a DownBeat Jazz Hall of Fame zártkörű „elitklubjának” is. Galliano és Carter duójának első közös lemeze két világváros, Párizs és New York hangulataiból építkezik – most ezeket a dallamokat, életérzéseket hozzák magukkal Budapestre.
Az európai dzsessz egyik legeredetibb személyisége, Erik Truffaz francia dzsessztrombitás már többször járt Magyarországon, de most – három év után – új számokkal és zenekari felállással érkezik. „Minden egyes lemezünkön igyekszünk új kifejezési formákat találni. Frissnek kell maradni, hiszen az emberek azért jönnek el a koncertre, hogy zenei történeteket hallgassanak, amiket tovább álmodhatnak saját magukban. Ezért kompozícióimat úgy igyekszem felépíteni, mintha filmek lennének. Az is nagyon fontos, hogy megmaradjon az eredetiség: az, hogy ha valaki hallgatja a zenédet, felismerjen a stílusod alapján” – fogalmazta meg ars poeticáját Truffaz.
A fesztivál magyar programját Vasvári Márton basszusgitáros, a tavaly elhunyt Vasvári Pál fia állította össze, aki nagy lelkierővel igyekszik továbbvinni édesapja együtteseit, zenei örökségét. A zongorista-zeneszerző Nagy Jánossal közös In Line már 27 éve működik, de erre az alkalomra új kompozíciókkal is készülnek. A Vasvári String Trióban a gitáros Birta Miklós és a hegedűs Frankie Látó csatlakozik Vasvári Mártonhoz. A harmadik zenekar (Kárpáti Dódi Priváti Projekt) már kissé elkalandozik a dzsessztől. Vasvári szerint a trombitás-énekes Dódi – akit a zenebarátok a Quimbyből is ismerhetnek – „mintha egy szőnyegen állna, mi pedig ahányan vagyunk, annyifelé próbáljuk azt kirángatni alóla. Amikor elveszíti a biztonságérzetét, szenzációs dolgok történnek. A műsoridő 80, ha nem 90 százaléka teljes improvizáció, egymás gondolatait visszük tovább.”
Jarosław Wierzbicki felvételén honfitársa,Tomasz Stanko trombitás