Kisari Károly, a Down Egyesület elnöke azt mondta: céljuk az, hogy megkönnyítsék azoknak a családoknak az életét, amelyek ilyen gyermeket nevelnek. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a Down-szindróma egy állapot, amellyel meg lehet tanulni együtt élni. Utalt arra, hogy 2008-ban Magyarországon 150 gyerek született Down-szindrómával, és közülük minden harmadikról lemondtak a szülők; ezek a gyerekek állami gondozásba kerültek.
Az egyesület ezen akar változtatni, hogy ezek a gyerekek is családban nőhessenek fel. Azóta jelentősen javult is a helyzet, és már megjelentek azok a szülők is, akik szívesen fogadnak örökbe Down-szindrómás gyerekeket - fűzte hozzá. Egyelőre azonban alig van olyan óvoda, iskola, ahol fogadni tudják a gyerekeket, pedig későbbi életüket nagyban meghatározza, milyen fejlesztést, lehetőségeket kapnak. Példaként említette, ismer egyetemet végzett, több nyelven beszélő Down-szindrómást is, bár elfogadó, türelmes természetük miatt jellemzően inkább a segítő munkákban, például az idősgondozásban érzik otthon magukat. Arra is felhívta a figyelmet, hogy míg Magyarországon elsősorban foglalkoztatókban kapnak munkát a Down-szindrómások, addig például Spanyolországban szinte bármilyen, az alkalmasságuknak megfelelő pozícióban dolgoznak.
Elmondta, az ősszel nyíló, 750 négyzetméteres Csodavár Fejlesztő Centrum és Játszóházban száz gyereknek tudják majd biztosítani a korai fejlesztő foglalkozásokat, további két-háromszáznak pedig a szakmai utánkövetését. Az intézményben egy nyitott játszópalota is működik majd, ahová a fogyatékos gyerekek mellé más, tipikus fejlődésű fiatalokat is várnak, így természetes lesz számukra az elfogadás, a tolerancia és a nyitottság. Az épületben lesz egy kávézó is, ahol Down-szindrómások lesznek a vendéglátók. Jelezte: az új intézmény szívesen fogad bármilyen anyagi, tárgyi, szakmai támogatást, és várja az önkéntes segítők jelentkezését is.
