Nem akármilyen lóra tett Herendi Gábor. Új filmje, a Kincsem, amelyet a nemzeti ünnepre időzítve mutattak be, 72 ezres nézőszámmal (!) nyitott a mozikban. Csakhogy korántsem volt garantált, hogy a békebeli csodaló rabul ejti a közönséget. Mert tény és való: a magyar néző szinte közömbösen megy el a magyar film mellett.
A hatvanas években nagy renoméja volt a moziba járásnak („csak” 1960-ban 140 millió mozijegyet adtak el itthon), csakhogy az igazsághoz tartozik az is, hogy az a korszak a filmtörténeti kánon csúcsa. Aztán a tévé elterjedése, a magyar újhullám – társadalomtörténeti változásokkal összefüggő – elhalása, a konvencióromboló rendezők progresszív formája, majd a szerzői filmeket öncélúnak ítélő kritika fokozatosan eltérítette a közönséget a magyar mozifilmektől. Ma, ha valakivel mozizásról beszélek, szinte csak akkor hallom magyar film címét, ha beszélgetőtársam filmes, netán filmes újságíró, ritkább esetben bölcsész.
Az, hogy mennyit költenek egy film promóciójára, nem mindig fedi a nézettséget. Reisz Gábor VAN Valami furcsa és megmagyarázhatatlan című művét úgy felkapta a szájhagyomány, hogy a bevétel a jelképes költségvetés sokszorosát produkálta. Ma piszkosul fontos az, hogy mit ír a netes sajtó: egy „kattintásvadász” cím igencsak elveheti az ember kedvét, de érdeklődést csiholni is ilyen mértékben tud. Noha kevés a magyar film nézője, mára a szomszédok üdítő példái sem teljesen érvényesek. A lengyel film nézettsége hullámzó, a csehek néhány évvel ezelőtti milliós rekordjai múlóban, pedig ott konszenzus van abban, hogy saját filmgyártásuk munkáit moziban nézzék. Egyébként a kontinensen még a francia és a dán film büszkélkedhet hazájában hasonló népszerűséggel. Ma, amikor lejtmenetben vannak a mozis nézőszámok, örvendetes, ha egy fesztiválsiker megtölt egy art-mozit. A Testről és Lélekről esetében például szép, hogy a premierhét után is telt házzal vetítik a Művészben – a diadalút negyvenezer nézővel sem látszik véget érni. A kérdés az, hogy a Kincsem iránti érdeklődés, majd az évben később moziba kerülő gigaprodukciók – A Viszkis, a Budapest noir, a Pappa pia – vizet választanak-e.
