Majtényi László sikerét elsősorban az jelenti, hogy mögé állt az egész demokratikus ellenzék – egyesek szerint ezt éppen azért tették a pártok, mivel megválasztása eleve esélytelen volt. Ma is azt mondom, nála alkalmasabb személyt aligha találhattunk volna, s ő remekül ki is használta az előtte nyílott, nem túl bő lehetőségeket: járta az országot, beszélgetett az emberekkel és a parlamenti beszédében az orbánizmus eddigi legerősebb nyilvános kritikáját adta. Fontos mondata volt: ha elnök lenne, nem lenne félóránál tovább hálás az őt támogató pártoknak. Hangsúlyozta: államfőként a nemzet egységét nem jelképezni, hanem erősíteni kívánná és az alkotmányosságra helyezné a hangsúlyt, mivel jobb intézmények, mint emberek uralma alatt élni. Meg is kapott minden mocskolódást, amire csak képes a Fidesz: bár ők is tudták, hogy az ellenzéki jelölt csupán szimbolikus ellenfél, mégis ezerrel nyomták a sorosozást, a Majtényi által vezetett Eötvös Károly Intézet támadását. Parlamenti beszédét is hasonló modorban kritizálták. Orbánék szerint minden rést be kell tömni, ahol bármi is elszivároghat a hatalomból – félnek, és joggal. Hét évük következménye, hogy a magyarok többsége rosszabbul él, mint azelőtt, közállapotaink és gazdasági mutatóink egyaránt romlottak, csak a vezér hívei jártak jól. Ezért egyszer fizetniük kell. Holnap, vagy holnapután.
