Pécs;Zsolnay Porcelánmanufaktúra;Bachar Najari;

A cég nem eladó, semennyiért sem – állítja a jelenlegi tulajdonos FOTÓ: TÓTH GERGŐ

- Zsolnay kontra einstandolók: 1:0

Eddig győztesen került ki a Zsolnay Porcelánmanufaktúra többségi tulajdonosa, a szír Bachar Najari a cégét einstandolni igyekvő gazdasági érdekcsoport elleni harcból. Ez derül ki a tulajdonos feleségének, Cséplő Petrának a szavaiból. Cséplő – aki a Zsolnay igazgatóságának elnöke – megkeresésünkre elmondta, hogy a manufaktúra remek hónapokon van túl. 

Az elmúlt években a veszteségesen gazdálkodó Zsolnay árbevétele megrekedt 600-700 milliónál, a jelenlegi teljesítmény alapján viszont a Zsolnay árbevétele idén meghaladhatja az egymilliárdot, s a cég várhatóan nyereséget hoz. A pécsi gyárnak sikerült új piacokat szerezni, és decemberben az Egyesült Arab Emírségekben, a napokban Bécsben és Karlovy Variban nyílt Zsolnay termékekre szakosodott üzlet.

Pécs önkormányzata 2013-ban adta el a Zsolnay Zrt. részvényeinek 74,5 százalékét a svájci állampolgárságú, évtizedek óta hazánkban élő Bachar Najarinak, aki 180 milliót fizetett a részvénycsomagért, és vállalta, hogy 500 milliós tőkeemeléssel új pályára állítja a makacsul mínuszos üzemet. Ám a város fideszes vezetői és Najari között megromlott a viszony, amikor a vállalt tőkeemelés nagyobb részét egy erősen vitatható ingatlan apportjával tudta le a többségi tulajdonos. A Zsolnay továbbra is veszteséges maradt, s a fideszes városvezetés úgy látta, hogy az új gazda és felesége egy saját kereskedő cégen keresztül megcsapolja a manufaktúra hasznát.

Arra hivatkozva, hogy a Zsolnay csődhelyzetben van, az önkormányzat harcot indított Najari ellen. Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere a kormánynál kijárta, hogy a Zsolnayt kiemelt gazdasági szervezetnek nyilvánítsák, ami azt jelentette, hogy ha felszámolás indul a zrt. ellen, akkor azt az állam felügyeli, s a kirendelt vagyonkezelő átadhatja az adósságaitól megszabadított céget egy befektetőnek. A város létre is hozta a Ledina Kft.-t, s 2016 nyarán átcsaltak oda - a 150 embert foglalkoztató Zsolnayból - 120 dolgozót. Adóvizsgálat indult a cégnél, s a kormányközelinek ismert kivitelező cég, a West Hungária Bau Kft. (WHB) megvásárolta a Magyar Fejlesztési Banktól a Zsolnay 416 milliós lejárt tartozását (a kiszivárgott információk szerint 200 millióért), majd követelte, hogy a manufaktúra fizesse ki az adósságot. Ha nem, akkor indul az irányított felszámolás.

A Zsolnayra ráugró érdekkör terve az lehetett, hogy a felszámolás során a gyár kerüljön a WHB kezébe, a kivitelező cég vegye át az önkormányzattól a Ledinát, és a volt porcelángyári dolgozókkal indítsa el a termelést. A porcelánmanufaktúra azért vált vonzó vállalkozássá, mert a kormány tucatnyi olyan középület felújítására készül, amit Zsolnay kerámia borít. Ezek révén a következő években 15-25 milliárdos bevételre és komoly nyereségre számíthat a Zsolnay.

A számításba hiba csúszott, hisz Najari kifizette a WHB követelését, s rendezte a körmére égő tartozásokat. Jelenleg a manufaktúra 70 alkalmazottat foglalkoztat, mondta Cséplő Petra, s az elmúlt hónapokban felvett 40 dolgozó többsége diplomás, akik főleg a pécsi egyetem művészeti karán végeztek. Cséplő szerint a létszám ideális a cég működtetéséhez, s amikor a Ledina elvitte tőlük a dolgozókat, akkor szinte mentesítette őket egy drasztikus leépítés feszültségeitől.

A Ledina helyzetéről nincs információja a külvilágnak. Öt hónapja ugyan tartottak arról sajtótájékoztatót, hogy a kft.-t a várostól megvette egy befektető, aki 8 milliárdot akar költeni a cég fejlesztésére. Ez jelentős tőke, ám a porcelánipart ismerő szakemberek szerint ennek a pénznek a megtérülése erősen kétséges, hisz az ágazat világszerte és évtizedek óta válságok sorát éli meg. Hogy a Ledina hol tart a meghirdetett terv megvalósításával, mit állít elő a kft., valamint, hogy a cég 118 dolgozójából hánynak jut érdemi munka, az titok. Szerettünk volna erről beszélni a Ledina vezetőivel, de ők elzárkóztak.

A Zsolnaynál úgy tudják, hogy a Ledina olcsó külföldi porcelánedények matricázásával foglalkoztatja dolgozóit. Hogy ebből kigazdálkodható-e a dolgozók bére, azt sokan kétségbe vonják. Nehezíti a Ledina helyzetét, hogy a cég nem használhat olyan motívumokat, amelyek a Zsolnay mintáira emlékeztetnek (már pedig az átcsalt dolgozók ebben profik). A Zsolnay kerámiával borított műemléképületek felújítását sincs esélyük elnyerni, hisz akkor a Zsolnayt jogszerűtlenül másolnák. Ezért a közügyekben jártas pécsiek azt jövendölik, hogy kormánypárti körökből hamarosan érkezik majd egy sokmilliárdos vételi ajánlat a Zsolnayra a Ledina mögött állóktól. Van, aki úgy tudja, érkezett is már. Ezt nem cáfolja Cséplő Petra, ám kijelenti: A Zsolnay nem eladó! Semennyi pénzért sem.

Persze, a középületek felújításában való részvételről a Zsolnay sem álmodozhat, mert a céget a kormány aligha szeretné zsíros megrendelésekhez juttatni. Esetleg akkor lenne erre esélye a Zsolnaynak, ha alvállalkozóként bevonná a munkába a Ledinát. Mivel egy ilyen együttműködés a Ledinát megmentené, a Zsolnayt pedig megerősítené, elképzelhető, hogy mégiscsak lesz valamiféle egyezség a két cég között.

A 2014-es országgyűlési választás előtt azzal kampányoltak a miskolci Fidesz-jelöltek, hogy újraindítják az acélgyártást Diósgyőrben. Noha Mengyi Roland, a borsodi közgyűlés fideszes elnökének részvételével ünnepélyes alapkőletétel is volt, az állami Eximbank pedig jelentős hitelt adott, nincs nyoma az acélműnek. A terület pusztul, a beruházó hallgat.