Márton András;TÁP Színház;Irány Hawaii!;

Márton András FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

- Akiket az átkozott morális kényszer hajt

A TÁP Színház ma mutatja be a Szkénében az Irány Hawaii! című új produkcióját. Vajdai Vilmos rendezésében a Jászai-díjas Márton András színművész alakítja az egyik főszerepet, aki lapunknak azt mondta, a függetlenek nem hagyják, hogy bárki megkösse a kezüket.

- Miért éppen Hawaii? Mit takar a luxust, az ideális kikapcsolódást szimbolizáló sziget az Irány Hawaii! című előadásban?

- Itt nem az idill, nem a minden jó megtestesülése, hanem a meghalás, az elmúlás jelképe – méghozzá, minden karakter számára. Irány a boldog halálba!

- Miért vált ilyen nyitottá az alternatív színházra?

- Azért szerettem ennyire bele ebbe a közegbe, mivel korábban nem voltam elégedett az úgynevezett mainstream színházi vonulattal, amiben hosszú ideig dolgoztam. Azt vallom, igazán jó színházat kizárólag kötöttségek nélkül lehet létrehozni. A TÁP Színház olyan alkotók csapata, akik állati szabadon gondolkodnak. Morálisan feddhetetlenek, megalkuvás nélkül elmennek a falig, miközben például ebben a darabban a sajátos humor és a morbiditás a szókimondással párosul.

- Valóban válságban van a független színházi szcéna?

- Pénz kellene, de a színház és a rá fordított támogatás általában nincs egyenes arányban. Sok kiemelkedő produkciót látni, amelyben mondhatni egy fillér sincs, és vannak gigadrága produkciók, amelyek lyukas mogyorót sem érnek. A TÁP Színház esetében csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy az alkotóknak több boldogságot okozzon a munka. Az itteni helyzet kicsit emlékeztet arra, amit Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban láttam. Ott gyakran a művészek az életüket áldozzák fel a sikerért: egy-egy produkcióra állnak össze. Napközben pedig másfajta munkát végeznek, gyakran pincérkedésből szerzik a főbevételt. A hazai függetleneket az átkozott morális kényszer hajtja. A rendszerváltás előtt kódolt üzeneteket játszottak a színházak, ezt tudta a színházba járó és a hatalom is. Ma a végletek a meghatározóak, viszont a függetlenek nem hagyják, hogy bárki megkösse a kezüket.

- Karakterből címmel tavaly életrajzi könyve jelent meg. Csak nem mindig szerepben marad?

- Ki tudok bújni belőle, de azt, hogy mi az embere közepe, én sem tudom megválaszolni. Az élet szerepek konglomerátuma. Ahogy Ibsen írta, csak a ránkrakódott szerepekből állunk. Kérlelhetetlen módon ezekből igyekszem a legtöbbet kihozni.

Magyarországon egészen mást várnak el a fiatalok a munkahelyi vezetőjüktől, mint az Egyesült Államokban. Ez is kiderül egy nemrég elkészült felmérésből. A 14–24 év közötti korosztály rugalmas munkaidőben szeretne dolgozni.