Az idő tájt a Corvin, az Orion és a Kamara Mozgóban az Amiről az egész város beszél című amerikai „slágervígjátékot” adták, ám Pest sokkal inkább duruzsolt az MTK–Vasas, FTC–Újpest páros mérkőzésről, mint a filmbéli nőcsábász kalandjairól. A jegybevétel 55 100 pengőt tett ki. Hogy ez mekkora összeg volt, annak illusztrálására érdemes felidézni: a kettős rangadót húsz nappal követő osztrák–magyar találkozóra 28 pengő 90 fillérbe került az oda-vissza utazás vonaton, a meccsbelépővel és a bécsi villamosjegyekkel együtt. (Amúgy a pengőt néhány hónappal korábban, 1927. január elsején vezették be Magyarországon.) A császárvárosban is tömegjelenetek zajlottak a 42 ezer drukkert vonzó válogatott mérkőzés idején, de feltehetően jobban működött a közlekedés, mint idehaza, ahol a ferencvárosi stadion felé tartó zsúfolt villamosokról – a korabeli beszámoló szerint – „valami szadista kéjjel utasították el a kalauzok az utast”. A tudósító le is vonta a súlyos következtetést: „Harmincezer ember semmibe vevése bizonyára nem megoldás a villamosvasutak részéről.” (A többi ötezer nagyobb része gyalog, kisebb hányada automobillal ment a pályára.)
MTK–VASAS 5:2 (3:0)
Üllői út, 35 000 néző. Jv.: Viczenik.
MTK: Újváry – Mandl-Mándi, Senkey I – Kléber, Kvasz, Nádler – Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny.
Vasas: Kropacsek – Király, Rottler – Kővágó, Purczeld-Puskás, Remmer – Brunecker, Takács II, Jelinek, Szentmiklóssy, Himmer.
Gól: Opata (12.), Orth (26.), Kropacsek (30., öngól), Takács II (56.), Braun (69.), Szentmiklóssy (72.), Molnár (77.).
FTC–ÚJPEST 2:1 (1:1)
Üllői út, 35 000 néző. Jv.: Boronkay.
FTC: Huber – Takács I, Hungler II – Fuhrmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Pataki, Dán, Schlosser, Kohut.
Újpest: Beneda – Fogl II, Fogl III – Borsányi, Lutz, Péter – Kohn-Kovács, Wilhelm-Víg II, Jakube-Jávor, Jeszmás, P. Szabó.
Gól: Dán (14. és 60.), Jakube-Jávor (20.).
A résztvevőkkel a kettős találkozó előtt jóval szívélyesebben bánt a sajtó, mint Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaságával. A délután kettőkor kezdődő első mérkőzés szereplőiről például ezt írta: „Kevés olyan együttesünk van, amely a bajnoki küzdelmek során annyi szépséggel gyönyörködtette volna a közönséget, mint az MTK és a Vasas. A két csapat évek óta a legszebb futballt játssza, amelyet magyar pályán eddig egyáltalán játszottak. Mindkettő a legtisztább skót iskolával képzett stílust tanulta meg, amelybe azonban belevitte a magyar játékosok sziporkázó ötletességét, gyorsaságát. Hogy mind a két csapat olyan egyformán fejlődött, abban talán nagy része volt annak az időszaknak is, amikor a két egyesület csapatai egy pályán treníroztak, szóval, ugyanazt a levegőt szívták.”
Az emelkedett beharangozás ellenére a Vasas – amelynek csapatában Puskás Ferenc édesapja volt a középfedezet – nem tudott méltó lenni ellenfeléhez és önmagához, mert szörnyű védelmi hibák következtében már az első félidőben háromgólos hátrányba került. Az után, hogy Király elvétette a labdát, Opata szerzett vezetést, majd Kropacsek kapus rémes kiejtése nyomán az Andrássy út 33. szám alatt sportáruházat nyitó Orth passzolt a hálóba. Ő a Vasasból került az MTK-ba, míg Kropacsek az MTK-ból a Vasasba, de a kapus – akinek unokája Keveházi Gábor, a Kossuth-díjas balettművész és koreográfus – nem sok időt töltött a munkáscsapat portája előtt, mert az Üllői úti találkozó volt az első és az utolsó meccse a Vasasban. Ebben szerepet játszott a harmadik gól is, mivel Braun lövése a felső lécről Kropacsek hátára, onnan pedig a kapuba pattant. A kétszeres válogatott, ám aznap módfelett nehéz sorsú labdarúgó megpróbáltatásait csak fokozta, hogy utóbb ironizáltak vele a hírlapírók. Egyikük szerint a kék-fehér hívek egyike így kiáltott fel: „Végre eltalálták az MTK összeállítását! Kropacseket a Vasas kapujába állították...”
A Hungária körúti együttes végül simán 5:2-re nyert, a mérkőzés semmiféle izgalmat nem váltott ki.
Nem úgy, mint a második meccs.
Annak hatodik percében a szoknyát idéző bő nadrágja miatt „Mari néninek” hívott Takács I Géza – kinek gólkirály testvére, az előző évadban harmincszor beköszönő Takács II József, bár aznap is bevette a kaput, jórészt észrevehetetlen volt a Vasasban – brutálisan felrúgta P. Szabó újpesti balszélsőt, s ezzel lavinát indított el. Lutz nyomban visszaadta a kölcsönt, mégpedig úgy, hogy Bukovival szemben törlesztett, s mialatt a tömött nézőtér háborgott, már két játékost ápoltak a taccsvonal mentén. Boronkay játékvezetőt meg szidták, mint a bokrot, s még az FTC-alelnök Szigeti Imre is így kommentált a mérkőzés után: „A hihetetlenül gyenge kezű bíró szabadjára engedte Újpest fékezhetetlen embereit.”
Az elöljáró nem kifogásokat keresett, hiszen a zöld-fehérek 2:1-re nyertek.
A futballban a prímet Dán vitte; a center előbb harminc méterről lőtt a léc alá – miközben Beneda újpesti kapust elvakította a szemébe tűző márciusi nap –, majd a „karikalábú” Schlosser átadását küldte a kapuba. Az első ferencvárosi gólra Jakube-Jávor még válaszolt, ám a házigazdák második dugójára már nem érkezett felelet. Pedig Pozsonyi Imre, a lila-fehérek edzője, aki állítólag 800 pengőben fogadott csapata győzelmére, azt harsogta a szünetben: „Tíz emberrel is nyerünk. Nem tudnak! Fogalmuk sincs a futballról!”
Igaz, arra nem számíthatott a zöld-fehéreket lefitymáló mester, hogy Lutzot mindjárt a második ferencvárosi gól után kiállítja Boronkay Gábor, aki annak idején Szerelemhegyi Ervinnel együtt bekkelt a MAC ifjúsági csapatában, majd több mint száz mérkőzést lejátszott annak felnőtt együttesében, míg reumája miatt fel nem kellett hagynia a futballal. Játékvezetőként – saját bevallása szerint – csak egyszer, a RAC–Óbudai TE negyedosztályú meccsen akarták megverni, de egy rendőr volt szíves a pestújhelyi pályától egészen a Ferdinánd hídig kísérni őt. Az Üllői úton újabb inzultus fenyegette, mert a hajrában végképp elszabadultak az indulatok, így további három labdarúgót állított ki. Takács I-et a vezetéknevét Kohnról Kovácsra magyarosító újpesti jobbszélső felvágásáért; Fogl III-at azért, mert „ráhágott a már elfaultolt és földön fekvő Kohutra”; a duplázó magyar Dánt pedig a Fogl III-on vett erőszakos bosszúért.
Ma is időszerű a 90 éves figyelmeztetés FORRÁS: TEMPOFRADI.HU
A Sporthírlap keserűen állapította meg: „Botrányos durvaságok sora csúfította el a klasszikusnak induló mérkőzést.” Az újság riportere másnap is kilátogatott az Üllői útra, és a következőkről számolt be: „Dán mindkét lábán hatalmas véraláfutások, Hungler nyakán öt ujj hagyott csíkot, Rázsó jobb szeme véres, oda egy boxot kapott, Kohut ágyban fekszik, a sántító Pataki is odahaza borogatja bokáját, Bukovi szeme fölött egy rúgott sebet négy öltéssel varrt be Molnár főorvos”.
Nem festett jobban az Újpest háza tája sem. A lila-fehér klubban arról panaszkodtak, hogy a bús Wilhelm-Víg II-t operálni kell, miután „Schlosser fültövön rúgta, amikor a földön feküdt”. Ezzel azonban korántsem értek véget az újpesti sirámok, mert „Jakube ököl nagyságú fejsebbel járt, Borsányi botra támaszkodva bicegett, Jeszmás mellén egy futballcipő nyoma, míg P. Szabó mindkét térdkalácsán zúzódás jelentkezett”.
Az agresszív rangadó a Professzionális Labdarúgó Szövetség rosszallását is kiváltotta. A testület úgy vélte, a labdarúgók azért feszültebbek a kelleténél, mert komoly téteket tesznek saját mérkőzésükre a tipsztereknél. A PLSZ ezért közleményben hívta fel a játékosok figyelmét arra, hogy „a mérkőzések eredményére kötött fogadások az általános rendszabályokba ütköznek, és a legsúlyosabb fegyelmi vétségeknek tekintendők.”
Az újpesti futballisták – ha jártak a fogadóirodákban, ha nem – egyaránt sokat buktak. A győzelmi prémiumuk fejenként 200 pengő volt, s a korabeli kabaréban hiába énekelték, hogy annyi fixszel „egy ember könnyen viccel”, a jutalom elúszott, akár a papírhajó a Dunán...
