Még a végén nekem kell szavaznom arról, építsenek-e Paksra új atomerőművet vagy se. Nem tudom, mi a jó válasz és azt se, tényleg nekem kéne erről döntenem. Nekem az egész a Twin Peaks szürreálisan kavargó világát idézi.
A fordulatos történet talán nyolc éve kezdődött, amikor az akkor kormányzó MSZP és az ellenzéki, a 90-es években még mereven atomellenes Fidesz, mindennapi acsarkodásaikat félretéve, egy emberként megszavaztak valamit. Hogy mit, máig vitatott: a szöveg az atomerőmű bővítését megelőző vizsgálatok iránti vágyat tükrözi. A kormány mégis ezt lobogtatja össznemzeti hozzájárulásként. A Gyurcsány-kabinet a jelenlegi atomblokkokat tulajdonló Magyar Villamos Műveket (MVM) kérte fel tanulmánygyártásra. Az állami cégcsoport el is vert rá pár tízmilliárdot, különösebb eredmény nélkül, sőt néhány baráti fércmű a rendőrségen landolt. Ebből akkor egy értelmezhető jelzés került napvilágra, miszerint az MVM képes önerőből is felhúzni az atomblokkokat. Bár a minapi EU-döntés ezt alighanem blokkolta volna, az ötlet már Orbán Viktor 2010-ben hatalomra kerülő kabinetjét se izgatta különösebben. A Simicska Lajos fennhatósága alá helyezett MVM, teljes körű Fidesz-támogatás mellett nekilátott a versenytárgyalás előkészítésének. Egész 2013. december 17-ig, amikor Lázár János miniszterelnökségi államtitkárként egy puccsszerű bizottsági ülésen zavaros mondókába rejtve elpöttyintette: az oroszokkal meghosszabbítanák a jelenlegi atomblokkokra kötött 1966-os magyar-szovjet egyezményt, amivel egyszersmind új atomblokkok érkeznek. Az ülést fél óra alatt lezavarták, ezzel letudván a magyar történelem legnagyobb beruházásáról szóló előzetes tájékoztatást; az elnöklő Rogán Antal meg is jegyezte, hogy a távol lévő ellenzék „magára vessen”.
2014 januárjában Vlagyimir Putyin orosz elnök Moszkva melletti dácsájában a „Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége” közti egyezmény meghosszabbítását magyar részről Orbán Viktor... jelenlétében az azóta boldog nyugdíjas éveit töltő Németh Lászlóné szignálta. Ezután a Fidesznél már senki se emlékezett versenytervekre; mint kiderült, mindig is az oroszoknak szántuk a beruházást, hisz a mostani blokkokat is ők gyártották. Az oroszok a kivitelezésre négy százalékos kamatozású, tízmilliárd eurós - háromezer milliárd forintos - hitelt is adtak. Bár ezt Orbán Viktor az évszázad üzletének nevezte, a felállás a nyugati fülnek mégis idegen. Bár Európában is építenek néhány atomblokkot - egyiket-másikat az oroszok -, a magyaron kívül ezeket igyekeznek valós gazdasági-társadalmi környezetbe helyezni. Ennek megfelelően mindenütt vontatottan haladnak, olykor jelentős költségtúllépésekkel, a helyi kormányok lehetetlenül magas áramátvételi árat ígérnek és az oroszok tulajdonrészt kapnak. Igaz, a Kreml nem csak bennünket szerencséltetett a "bombasztikus" hitelajánlattal. E szempontból Magyarország Bangladessel, Vietnammal, Egyiptommal és Ukrajnával került egy ligába. Hiába, keleti barátainknál valóban nem divat a sorosista pepecselés. (Ellentétben Törökországgal vagy Jordániával, amely szintén összetett pénzügyi tervet érvényesít.)
Néhány hónapra rá Lázár János már a Miniszterelnökség minisztereként a Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter alá tartozó MVM-től egyszerűen elvette Paks 2 előkészítőcégét, amit a hazai nukleáris kultúra fellegvára vállrándítással nyugtázott. Ám amikor Lázár János a meglévő paksi blokkokra is szemet vetett, azt költségei megnyirbálásával, vezetőit kirúgással fenyegetve, a szót maga Orbán Viktor fojtotta belé. Eladdig, hogy nem csak a paksi vezetők maradtak a helyükön és az erőmű az MVM-nél, hanem a Lázárnál lévő egyéb energiavagyon - így az országos gázellátás, illetve a fővárosi gázhálózat - is átkerült Seszták Miklóshoz, egyfajta "miniszterelnöki felügyelet alá".
Azóta is zajlik a közvélemény megdolgozása. Noha hagyományosan az atompártiak érvelnek a tudomány nyugodt pózából - ennek legfőbb letéteményese a kutatói székből érkező Aszódi Attila kormánybiztos -, oldalukon olykor ordító ökörségek is elhangzanak. Lázár János nem egyszer érvelt azzal, hogy az atomerőmű utáni második legolcsóbb áramtermelő ötször drágább Paksnál, miközben a Mátrai Erőmű olykor olcsóbb. Szerinte "senki se vitatja", hogy "mindig az atom lesz a legolcsóbb", pedig ezt atompárti iratok is cáfolják. A legfelelőtlenebb bornírtság azonban az új blokkokat a jelenlegiek termelési árával reklámozni. A mostani egységet a 80-as években "szabolcsi almáért" vettük a szovjetektől, rég megtérültek, a nagy aktivitású radioaktív hulladékok végső elhelyezése mégsem tisztázott. A mindig körültekintésre, "rendszerszemléletre" figyelmeztető mérnökök úgy dobják be a mostani, kétségkívül alacsony árat, mintha az új blokkok nem kerülnének semmibe. Elképesztő, hogy Orbán Viktor miként ígér "olcsó áramot" az új blokkokból, kevéssé törődve azzal, hogy akkor miként jön vissza a háromezer milliárd. Mindennek alájátszik a magyar kormány fizetett lobbistáját, Klaus Mangoldot vezetőségében tudó Rothschild Bankház „független” elemzése. Pedig az értelmezés egyszerű: drágább lesz az villany, de szerintük még mindig az atom lesz a legolcsóbb. Ebben sokan kétkednek, alapvetően azért, mert nem tudni, mit hoz a jövő. Európa kísérleti laborja e tekintetben Németország, ahol korai fázisú megújulóenergiás ötleteket is felkarolnak, kisebb-nagyobb kilengéseket okozva árban, feszültségben egyaránt. Ha ez lenne a szintén felkészültnek tűnő zöldszervezetek és ellenzéki pártok bemutatóterepe, akkor azért van még mit bizonyítani. Ellenben az Orbán-kabinet az energiapolitikáját is arra alapozza, hogy a szomszédos térségek előbb-utóbb rádöbbennek tévedésükre és rátérnek a helyes orbáni útra. Ellenkező esetre - ha netán mégis a megújuló vagy valami egész új ötlet győz, netán mégse kell annyi áram - nincsenek terveik.
Lázárék határozottan tiltakoznak az atom és a megújulók „szembeállítása” ellen, mondván, azok kiegészítik egymást. Ehhez képest a szélerőmű-létesítést ellehetetlenítették, a házi napelemeket és a bioüzemanyagot agyonadóztatták, a vízenergia Bős-Nagymaros óta tabu. (Ezért kétszínű a magát alpesi folyók áramával vígan ellátó Ausztria Paks elleni tiltakozása.) Ellenben Magyarország első látásra is kiemelkedő adottsága, a dús mezők és a földhő kiaknázására nincsenek épkézláb ötletek. A 2011-es „szén”-jelszó kapcsán pedig idézzük Aradszki András energiaügyi államtitkárt, miszerint a kormány a szénmentességet tűzte ki célul. Mellesleg Magyarország legnagyobb fosszilis tartaléka a mátrai lignit és Orbán Viktor a lengyel szénégetésnek is nagy barátja.
Az energiatakarékosság sincs különösebben napirenden; épületeink szelesek, fűtjük az utcát, a kabinet mégis visszavonta a lakosság százmilliárdos vissza nem térítendő uniós támogatását. Állítólag azért, hogy legyen kereslet a majdani paksi áramra, miként áramautós terveik mögött is ez állna. Ennek megfelelően Lázár és Aszódi is töretlenül emelkedő áramfogyasztásra számít (ami hol bejön, hol nem). Igaz, Aszódi szerint az áramnak semmi köze nincs a gázhoz, vagyis az épületszigeteléshez. Ezt közölhetné Lázárral is, aki szerint azért kell az atom, hogy kevesebb orosz gázt vegyünk. Ezek szerint az oroszoktól, orosz hitelből vásárolt nukleáris erőmű lenne az orosz gáztól való függetlenedésünk záloga, amit Putyin is így mutatott be. Hasonló indokkal adta el Orbán Viktor azt is, amikor - Putyin tiltakozása mellett - a négyes metrónál drágábban megvettük a Mol ötödét az oroszoktól. Azóta se látom, emiatt csökkent, nőtt vagy szinten maradt-e energiafüggetlenségünk. De ha a gáztól szabadulnánk, miért kellett százmilliárdokért kongó - vagy épp feltöltve tartott - gáztárolókat vennünk, tízmilliárdokért üres csöveket építenünk?
Ahhoz képest, hogy atomtémában évek óta a hanyatló, sorosista EU szapulása a sláger, Brüsszel szerepe végül is kimerült az ártalmatlan kekeckedésben. Felhorgadtak a verseny elmaradásán, a fűtőanyag beszállításon meg a titkosításokon, amiket aztán hosszas vizsgálódás után néhány öncélú változtatással mégis elfogadtak. Több éves szöszmötöléssel megállapították, hogy az orosz állami hitelből a magyar állam által végrehajtott beruházás - a magyar állam véleménye dacára - tartalmaz állami támogatást, üzletileg nem áll meg a lábán, de végül is nekik mindegy, mire szórjuk a pénzünket. Csak annyit kértek, hogy az új blokkok az MVM-től függetlenül működjenek - a magyar államnak van ideje ezt szokás szerint kiüresíteni. Mivel Lázár leadná Paks 2-t is, tippünk Pintér Sándor belügyminiszter, aki évek óta az éteri, EU-színvonalú semlegesség állapotában felügyeli az üres magyar-szlovák csövet. De így legalább lehetett évekig köpködni, eurobürokratázni, utazgatni, megállapodni, fel- és bejelenteni - a mi kontónkra. Eközben Orbán, megkötése harmadik évében kifarolna az évszázad hiteléből, mert történetesen már minden utcasarkon olcsóbban vágják hozzánk a pénzt. Nem mindegy, hisz így 2050-ig több mint hatezer milliárdot kéne visszafizetnünk. Orbán szerint erről nem esett szó legutóbbi találkozójukon, Putyinnak viszont mégis dereng valami ilyesmi.
Lázár most már kevésbé botorkál a számok mocsarában, az árambehozataltól való idegenkedést viszont nem értem. A magyar kereskedőnek kötelessége a lehető legolcsóbb áramot vásárolnia, függetlenül annak helyétől. Drága, rugalmatlan hazai erőműveink el is véreznek e harcban, függetlenül koruktól és tulajdonviszonyaiktól. Ez az olcsó áram záloga. Ezért is üdvözlendő a most épülő magyar-szlovák villanyvezeték. Csak nehogy az ezen beözönlő olcsó német-cseh-lengyel áram alávágjon az új paksi blokkoknak.
Itt van hát ez a népszavazósdi. A lehetséges eredmény megjósolhatatlan, hisz a kormányközeli közvélemény-kutatók atomhívőnek, zöld-ellenzéki felmérések pedig atomellenesnek mutatják a társadalom többségét. A kis baloldali pártoknak kétségkívül kapóra jön az akció. Az érdekes inkább az MSZP-DK, illete az oroszellenességgel kevéssé vádolható Jobbik, hisz előbbi kormányon, utóbbi ellenzékben állt ki a bővítés mellett. A Fidesz-gépezet tromfol: nemzetközi szerződésről nem lehet népszavazás! Aha, ezért volt ez a cécó az 1966-os szovjet-magyar egyezménnyel. Atomerőműről, fájdalom, amíg Mészáros Lőrinc nem tud egyet kulcsrakészen leszállítani, csak nemzetközi egyezmény köthető, mint ahogy oly sok minden másról is. Bezzeg migránsügyben tízmilliárdokért népszavaztatni, vagy elvont uniós adózási kérdésekben „nemzeti konzultálni” sose restek.
Tanácsom azért akadna. Először is: várni. Minden független szakértő türelmet javasol addig, amíg, mondjuk 5-10 év múlva, eldől, melyik technika győz.
A másik: azért az ösztönöm az önállóságot súgja. Házi napelemtábla, kis szélkelep, kollektor, komposztáló, fahulladék-hasznosítás, esetleg a település megújulós hőellátása. Talán kicsit drágább és "fentről" szinte átláthatatlan. Viszont ezt senki nem tudja központilag szabályozni, rezsicsökkenteni, megvonásával fenyegetni, ad absurdum elpusztítani. Nekem ez az igazi függetlenség. No nem Putyintól. Orbántól.
Higgyék el, megéri.
