- Talán ön az első színházi dramaturg, aki Kossuth-díjat vehet át. Ez azt is jelenti, hogy végre a dramaturgokat is önálló művészeknek tekintik?
- Valóban, emlékeim szerint ezt a díjat még nem kapta meg olyan szakember, aki úgymond „csak” dramaturg. Zsótér Sándor dramaturgként kezdte, de ő is már rendezőként kapott Kossuth-díjat. Ez a munkakör sokirányú feladatra alkalmas. Lehet fontos teoretikus, elméleti könyvek, tanulmányok írója, vagy lehet inspiráló, gyakorlati, produkciós dramaturg, aki részt vesz egy színházi előadásra, filmre vagy képernyőre szánt szöveg és a majdani, kész produkció létrejöttében. Mindkét fél, egy érzékeny rendező és egy jó érzékű dramaturg is nagyon jól jár, ha egy dramatikus szöveg munkálataiban egymásra találnak, és szellemi társak lesznek, „ egy nyelven beszélnek.”, és így, a végeredmény szinte közös munkaként jöhet létre, többszörös alkotói kontroll alapján. Azért is érzem nagyon fontosnak ezt a díjat, mert így felhívhatom a figyelmet ennek a szinte észrevehetetlen háttérmunkának a szerepére a kész alkotásokban, és dramaturg kollégáim fontos és nagyon sokféle munkájára.
- Ön az utóbbi időben többször határozottan megszólalt közéleti a színházi szakmát ugyanakkor a politikát is érintő ügyekben. Ez hogyan egyeztethető össze a mostani díj elfogadásával?
- Igen. elfogadtam, mert úgy gondoltam, a Kossuth-díj szakmai díj, az eddigi élet-munkám után kapom. A Vígszínház terjesztett fel, és Kossuth-díj Bizottság elfogadta. Különben pedig szerencsés vagyok, mert elmondhatom, szabad ember vagyok, és szabadon elmondhatom a véleményemet. Ettől függetlenül a díj mellé járó juttatásból tervezek egy kortárs irodalmi alapítványt.
- Ha visszatekint a nagyon is gazdag pályájára, mi az az öt dolog, amire a legbüszkébb?
- Ötöt nem tudok mondani. Mindegyik sikeres és értékes magyar ősbemutató, amelyben részem volt a Vígszínházban, emlékezetes maradt. Inkább néhány nevet sorolnék. 60-70-es évek: Eörsi István, Csurka István, Örkény István. 70-80-as évek: Bereményi Géza, Nádas Péter. 80-90-es évek: Spiró György, Kornis Mihály. És a zenés művek Marton László rendező segítőjeként: a Popfesztiváltól A Pál utcai fiúkig, és a Hegedűs D. Géza rendezte A dzsungel könyvéig. Köztük néhány évtizedek óta műsoron van vagy a Vígszínházban vagy Pestiben. És még nagyon fontos számomra, hogy a kétezres évtizedben - többek között - Székely Csaba, Borbély Szilárd, Esterházy Péter színpadra szánt szövegeiben is lehetett részem.
- Hogyan ítéli meg a dramaturgok utánpótlását, talpon tud maradni, ez a rendkívül fontos szakma?
- Nem a kötelező optimizmus mondatja velem, de nekünk, színházi dramaturgoknak évtizedek óta van egy rendezvényünk, a Nyílt Fórum, amely éppen ebben az évben teljesen megújult, és máris nagyon eredményesen működik. Most a Debreceni Deszka fesztiválon folytatódik workshop sorozattal, fiatal, pályakezdő írók és neves, és több fiatal dramaturg részvételével. Szerencsés dolog, hogy a Színház-és Filmművészeti Egyetemen van dramaturg képzés, és még jobb, hogy végzés után van igény a munkájukra.
