Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát , a censura eltörlését.
2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék. Képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, a magyar katonákat ne vigyék külföldre , a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. Politikai statusfoglyok szabadon bocsássanak.
12. Unio
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mindannyiunk által ismert 1848. március 15-én kihirdetett 12 ponttal köszöntöm Önöket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulója alakalmából rendezett gödöllői megemlékezésen.
Azzal a 12 ponttal, amit akkor az Ellenzéki Körben március 14-én véglegesítettek és másnap Petőfi Sándor éjszaka megírt Nemzeti dal című költeményével együtt vittek a Landerer és Heckenast nyomdába sokszorosítani. Ez a két, azóta is nagy mozgósító erejű üzenet volt, ami berobbantotta és végigkísérte a magyar történelem legszebb, vér nélküli, győztes forradalmát.
Az azóta eltelt 169 esztendőben a 48-as márciusi forradalom számtalanszor adott hitet, erőt és kapaszkodót a magyar szabadságért vívott küzdelemben. Szinte ma is hihetetlennek tűnik, hogy egy maroknyi csapat hogyan tudta elindítani és egy nap alatt győzelemre vinni a forradalmat, hiszen nem volt számítógép, nem voltak mobil telefonok, tömegkommunikációs lehetőségek, óriásplakátok és korlátlan nyomdai kapacitás.
De volt bátorság, hit és hazaszeretet.
Bátorság, ami szembe mert nézni a hatalommal, hit abban, hogy a túlerővel szemben is lehet győzni, lehet sikeresnek lenni, ha amögött tisztesség, becsület és összefogás van, és minden érdek feletti hazaszeretet, ami nem mérlegel, hogy megéri vagy nem. Igen akkor volt.
És ma van-e bátorság, hit és hazaszeretet?
Igaz, nem kell idegen hadsereggel szemben állni, nincsenek hazánkban állomásozó idegen csapatok és 1991. június 30-án az utolsó szovjet katona távoztával a szabadság is vér nélkül az ölünkbe hullott, így akár megnyugodva és kényelmesen hátradőlve mondhatnánk, minden rendben.
De tényleg minden rendben van? Minden nap folyamatosan, elképesztő mennyiségben kapjuk a tájékoztatást a tömegkommunikációs csatornákon, postaládákba eljuttatott kiadványokon és óriásplakátokon keresztül, hogy nem kell aggódnunk, Magyarország erősödik.
És akik talán nem értenék meg elsőre, vagy másodszorra, vagy ne adj' Isten, nem éreznék ezt az erősödést, azok kedvéért újra és újra hirdetik: Értsék már meg, Magyarország erősödik!
Igen, erősödik. Igaz, nem az ország, sokkal inkább néhány személy az országban már nagyon erős lett. De úgy is fogalmazhatnánk, van egy, aki mindent visz.
És 169 évvel a forradalom kitörése után újra aktuálissá válik az egykori 12 pont. Ismét aktuálissá vált a sajtó szabadságának kérdése, a törvény előtti egyenlőség, a Nemzeti Bank függetlensége, vagy éppen a hatalmas földvagyon megszerzése után lassan újra beszélhetünk az úrbéri viszonyokról. Mi lenne, ha láthatnák ezt azok is akik ott, 48 március 14-én este döntöttek arról, hogy a március 13-án kitört bécsi forradalom után Pesten is forradalmat kell csinálni? Büszkén mondanák, hogy volt értelme az akkori és későbbi áldozatoknak, az orosz segítséggel levert szabadságharc utáni megtorlások elviselésének?
Ezt mondanák? Kétlem.
Ők világosan és tisztán gondolkodó hazafiak voltak, és tisztában voltak a mögöttes folyamatokkal.
És ma, vagyunk-e elegen ehhez a gondolkodáshoz és tisztán látáshoz?
Van-e szándék arra, hogy meglássuk és szembesüljünk a mai közállapotok mögött lévő folyamatokkal?
Észrevesszük-e, illetve észre akarjuk-e venni a mai morális válságra alapozott megosztó politikát?
Észrevesszük-e, illetve észre merjük-e venni, hogy ez az ellenségképre, gyűlöletre és félelemre épített politikai stratégia nemcsak megoszt, hanem gyengíti és felforgácsolja az erőket. Vagy talán pont ez a cél?
Mondhatjuk-e, hogy tökéletességre fejlesztette a jelenlegi hatalom az „oszd meg és uralkodj" elvét?
Ma folyamatosan harcban vagyunk valakikkel, akiket nem látunk, nem ismerünk, megfoghatatlanok.
Mesterségesen gerjesztett szellemképekkel harcolunk.
De harcban vagyunk egymással is. Egymás ellenségeivé tesznek, tettek bennünket. Mert aki nem hódol be, nem bólogat, el meri mondani a véleményét, netán ellent mer mondani, az bizony azon nyomban hazaárulóvá válik, liberálbolsevik, sorosista ügynök lesz. Az ellen megindul a lejáratás. Lassan 6 millióan mondhatják ezt el magukról az országban.
De lehet-e több millió hazaáruló? És valójában egy 87 éves ember tartja rettegésben az országot?
Sajnos sokan becsukják a szemüket, mert már nem akarják látni mindazt, ami történik. Befogják a fülüket, mert nem akarják hallani az ordító, pocskondiázó hangokat. Sokan csak csendben, otthon őrlődnek. Csendben, mert már abban sem lehetnek biztosak, hogy ha otthon mondják el véleményüket, akkor az tényleg családban is marad.
Oda jutottunk, hogy senki nem bízik meg a másikban. Oda jutottunk, hogy az apa nem beszél a fiával, testvér a testvérrel, hogy a vasárnapi ebédek elmaradtak, mert az ünnepi asztal politikai csatározások színhelyévé vált.
Elmondhatjuk tehát, hogy a hatalom tökéletesen teljesített. Elérte a célját. Megosztottak bennünket és ők uralkodnak. Folyik a harc. A harc a lelkünkben és egymás között.
Kérdés, hogy továbbra is harcolunk-e önmagunkkal csendben, vagy akarunk-e tenni ellene? Tudatosul-e bennünk, hogy hiányzik közel 700 ezer honfitársunk, nagyrészt fiatalok, akik külföldön dolgoznak? Vajon észre merjük-e venni, hogy a mai hatalom, és az a körül ólálkodók mértéktelen meggazdagodásnak egy részét általuk meghozott törvények garantálják?
„A hatalmon levőknek, rokonaiknak és kegyeltjeiknek nem lenne szabad kiváltságokat élvezniük. Visszatetszést kelt az állampolgárokban a kormányzati tisztségek szaporodása, egyes nagyvállalkozók befolyásának növekedése és az olykor tetten érhető hatalmi arrogancia. A tartósan birtokolt hatalom nemcsak híveit, vazallusait termelte ki, de úgy látszik, szerencselovagjait is, és ezzel lejáratja magát. Különösen aggasztó, ha úgy tűnik, hogy a korrupció mára egyéni bűnből kialakult módszertanra, struktúrára, személyi körre épülő, bevett társadalmi gyakorlattá vált, azaz intézményesült" - fogalmazta meg nyílt levélben a jobboldali értelmiségi hátország egyik legfontosabb szereplője az egyetemi tanárokat, kutatókat tömörítő Professzorok Batthyány Köre.
Mit mondana Petőfi, Jókai és a többiek ott a Pilvaxban? Forradalmat kell csinálni. Igen, forradalmat kell csinálni. Ezt mondtam és mondom én is. Nem fegyverrel vívott, de nem is fülkeforradalmat.
A Józan Ész Forradalmát, aminek célja egy össznemzeti, összefogáson alapuló mozgalom alapján megfogalmazott nemzeti minimum 12 pontban.
Ezt a 12 pontot közel 1 éven át Önök állították össze. Ez a 12 pont több ezer levél, javaslat és hozzászólás alapján jött létre, amit itt és most örömmel osztok meg Önökkel.
Mit kíván a magyar nemzet 2017- ben. Legyen béke, szabadság és egyetértés.
A 12 pont
1./ A korrupció intézményes felszámolását!
2./ Jogbiztonságot és törvény előtti egyenlőséget!
3./ Szólás szabadságát, valódi társadalmi párbeszédet!
4./ Emberhez méltó egészségügyi és szociális ellátásokat, megbecsült időskort!
5./ Hasznosítható tudást adó oktatást!
6./ Vonzó hazai jövőt a fiataloknak és a családoknak!
7./ Erős, független önkormányzatokat!
8./ Élhető vidéket!
9./ Kedvező és kiszámítható körülményeket a vállalkozásoknak!
10./ Támogatást és biztonságot a szakmai és civil szervezeteknek, kormánytól független, szabadon szolgáló történelmi és kisegyházakat.
11./ Társadalmi megbékélést és Európai Magyarországot!
12./ Új Kezdetet!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A 12 pont megfogalmazásával lezárult a Józan Ész Forradalmának első szakasza.
„Forradalomról csak ott beszélhetünk, ahol a változás új kezdetként értelmezhető" - írja Hannah Arendt, a 20. század egyik gondolkodó írója.
Ezek alapján is ahhoz, hogy a Józan Ész Forradalma során a nemzeti minimum alapján megfogalmazott 12 pont megvalósulhasson, egy Új Kezdetre van szükség.
Egy összefogásra és párbeszédre alapuló Új Kezdetre, ami nem nélkülözheti a márciusiak bátorságát, hitét és hazaszeretetét. Olyan Új Kezdetre, ami száműzi a közéletből a gyűlöletet, tud Emberül gondolkodni és cselekedni.
Olyan Új Kezdetre, ami nem birtokolni, saját érdekében használni, hanem szolgálni kíván a bizalomból megkapott hatalommal. Olyan Új Kezdetre, ahol mindenki elmondhatja a véleményét hovatartozástól függetlenül és nem hazaáruló az, aki másként gondolkodik. Olyan Új Kezdetre, ahol a tradíciók és a hagyományok nem eszközök, hanem értékek, aminek értékállóságára vigyázni kötelesség. Olyan Új Kezdetre, ahol a nemzet szó valóban az egész nemzetet fogja össze, és nemcsak a kiváltságosok privilégiuma azt használni.
Ez az Új Kezdet egy új politikai erőtér kell legyen, ami első célként tűzi ki a 12 pont megvalósítását és egy valós politikai alternatíva állítását.
Ma itt, Gödöllőn, ünnepélyesen a nyilvánosság előtt bejelentem az Új Kezdet megalakulását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy maroknyi magyar eszközök nélkül, egy lefoglalt nyomdával megmutatta, mit lehet, ha van bátorság, hit és hazaszeretet, szív és lélek. Tudom, hogy mi már most sokkal többen vagyunk. Márciusban Új Kezdet.
Isten áldja Magyarországot, Isten áldja a magyar népet!
