Hát (tudom, tanultam, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot, de most mégis) egyszóval: hát, ha valamiről nem tehet az ország átmenetileg regnáló kormányfője, akkor arról nem tehet, hogy ő egy korpulens magyar úr. Ám ezt kollégám, F. R. olyan találóan fogalmazta meg, hogy ismételni szeretném. Ha valaki éppen nem olvasta a Népszava március 9-i számában. Talán nem is a jelző a fontos, hanem a mondat vége, hogy ez az úr megállás nélkül katonásdit játszik. Két dolgot tennék hozzá. Az első, hogy ez az úr koránál fogva soha nem élt át egy háborút. E sorok írója átélte, s tudja, hogy ezzel nem szabad tréfálkozni, nem szabad oktalanul idézgetni. A másik apróságra talán még sokan emlékeznek. Történetesen arra, amikor egy véletlenül élesben hagyott mikrofon miatt kiszállt a hang az éterbe, az úr megjegyzésével, hogy mennyire idegesíti őt az elhízott katonák látványa.
