A stégmester zavarban van. Ilyen korai vizitre nem számított. Csak a múlt héten hozta ide Újpestről a lapos tetejű, parafával bélelt, modern házikóját a Sajót, hogy lenne hát rend ebben a vízi lakban, amelyiknek oldalához holnaputántól késő őszig menetrendszerűen simulnak majd a hajók. Brinza Rókust és családját húsz éve ringatja a Duna. Tíz téve már, hogy minden tavasszal a Bem téri állomásra úszik ez az összkomfort. Megkérem a hajófogás mesterét, mondjon valamit erről a különös foglalkozásról, amelyikhez eddig oly kevés ember tudott hű lenni.
- Aki hajóhoz szokott, annak csendes a stég, aki parti élethez, az nem bírja még ezt a csendes hullámzást se, aztán visszamegy a partra. Ezért van hiány stégesben. Hatvanéves. 1956-ban kapott parti házat először, de abban még kevesen látták.
- Szezonban naponta ötven hajót is fogok. Amikor a sétahajózás divatja járja, alig győzöm kapkodni a köteleket.
Nyáron hajnali ötkor kel, hogy mire fogadni kell az első hajót, rendben legyen minden. Segítséget legfeljebb az unokáktól remélhet, a gyerekek kirepültek, a szakmát nem örökölte egyik se.
A folyó közepéről duda rikkant. Kapja a sapkát a legöregebb dunai stéges. Kiköt a »Szent István«.
- A szabadságát hol szokta tölteni?
- Vendégségben, a Tiszán.
