Két adattár megfigyelt személyekre vonatkozó információkat tartalmaz, a harmadik már ügynökneveket is: a H adattár például mintegy ötvennyolcezer személyre vonatkozóan tartalmaz információkat, ugyanakkor nem csak a beszervezett ügynökök adatait, hanem megfigyeltekét is.
Az egykorú adatbázisok sem voltak soha teljesek: az 1974-től 1990 elejéig működtetett rendszerbe például a korábban kizárt vagy meghalt hálózati személyeket már fel sem vették, de az is bizonyítható, hogy később is rendszeresen töröltek adatokat. Valószínűsíthető, hogy egy belügyminiszteri parancs értelmében a különlegesen fontos ügynökök adatai rá sem kerültek a szalagokra. Tévedés tehát azt feltételezni, hogy pontosan következtethetünk az ügynökök létszámára.
A mágnesszalagokon rögzített adatokat több lépcsőben és sajnos csak részlegesen fejtették meg informatikai szakemberek. Az információk szöveges formában érhetők el, de a dekódolás nem mindig sikerült, így azok nem teljesek. A rendelkezésre álló adatok így jelenleg nem alkalmasak minden esetben a megbízható személyazonosításra.
Az adatállomány nemcsak beszervezett ügynökök neveit tartalmazza, hanem az ügynökök kapcsolatait vagy olyanokét is, akiket azért figyeltek, mert szerették volna beszervezni őket, ám soha nem váltak hálózati személlyé.
