Időközben megjelent több elismerő kritika a filmről, de három hét után még mindig csak négyezer nézőnél tartott a Kojot, és olyan minimális osztással adják már a magyarországi mozik, hogy örülhetünk majd, ha a nézettség átlépi az ötezres határt. Noha manapság érdemes óvatosan bánni a jelzőkkel, nem tűnik túlzásnak a gigantikus szó – természetesen a bukás kontextusában. Csakúgy, mint Kálomista előző filmje, a 2015-ben bemutatott, Goda Krisztina rendezte Veszettek esetében. Akkor 790 millió filmalapos forint után sikerült szűk nyolcezer fizető nézőt felmutatni. Ilyen esetekben érdemes megjegyezni, hogy időközben nem ment el a nézők kedve a magyar filmtől, hiszen a Testről és lélekről például premier előtti elővetítéseken hozott már ötezer nézőt. (Az igazsághoz meg kell említenünk, hogy amikor a Kojotot bemutatták, a sajtó Enyedi Ildikó berlini sikereitől volt hangos, de ez nem ad mindenre magyarázatot.)
Filmes körökben nem tartják véletlennek, hogy a Veszettek és a Kojot is elvérzett a mozikban: a forgalmazót okolják, aki mint korábban, a Kojot esetében is maga Kálomista Gábor filmgyártó cége, a HungariCom. A cég korábban egyébként valóban aktív piaci szereplő volt terjesztőként az utóbbi években, a tevékenysége azonban csak a saját gyártású filmek „gondozására” korlátozódott. A Veszettek esetében Kálomista állította: körülbelül 21 millió forint volt a marketingkampányának a készpénz része és nem csinált semmit sem másképp, mint a több mint 150 ezer nézőt elérő Coming Out esetében. Ezzel szemben Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) igazgatója azóta több nyilvános fórumon is megjegyezte, hogy a Veszettek bukásáért a forgalmazó okolható, nem a finanszírozó. – Letaglóz a bukás, a Veszetteket a legjobb filmemnek tartom. Felháborít, hogy egyesek azt gondolják, direkt megbuktattam a saját filmem. Keserű csalódás a számomra, hogy ma Magyarországon a társadalmi témájú művekért az emberek nem fizetik ki a mozijegyet. De muszáj, hogy ilyen művek készüljenek – mondja annak idején Kálomista Gábor a Népszabadságnak. Annyit megjegyeznénk, a Saul fia is társadalmi témájú film volt, mégis felkeltette a nézők érdeklődését.
Érdekes fordulat: a Kojot esetében filmes körökben és a sajtóban most a Filmalapot okolták a kudarcért. A Magyar Nemzet például egyenesen azt feltételezte, hogy „a film aktuálpolitikai áthallásai miatt gondolták úgy a Filmalapnál, hogy inkább eldugják a nézők elől, Andy Vajnáék nem szeretnének esélyt sem adni a Kojotnak.” Azt a cikk nem említi, hogy a HungariCom 9 millió forint vissza nem térítendő marketing támogatást kapott a Magyar Nemzeti Filmalaptól. A kötelező kétmillió forintos önrészt hozzátéve tehát minimum tizenegy millió forint készpénz állt Kálomista cégének rendelkezésre, hogy népszerűsítse a Kojotot. Kálmán András, a Filmalap marketing támogatási pályázatának kidolgozója, a döntőbizottság (DB) tagja teszi már hozzá: az összeget akkor ítéli meg a DB, ha a részletes marketing tervet (kreatív, gyártás, média) elfogadja. Hozzátéve: a pénzbeli támogatáson túl a Kojot még egy két hetes TV-szpot kampányt is kapott. Utóbbit egyébként törvény szabályozza: az RTL-en, a TV2-n és a köztévén oszlanak el a szpotok. Ezek után mindenki vonja le a konzekvenciát, hogy elegendőnek tartja-e a Kojot marketing kampányát – magyarul: hallott-e egyáltalán arról, hogy a film a mozikba került?
A magyar filmek támogatási rendszere régi ügy, de most új lehetőség nyílt – érvel Kálmán András a Filmalap új marketing pályázata kapcsán. Szavai szerint, arra szolgál, hogy esélyt adjon a hazai filmek megjelenéséhez, forgalmazásához. A gyártás teljességgel állami támogatás alapú, s bár igyekszik mindenki optimalizálni a lehetséges bevételeket, ezek szinte soha nem fedezik a produkciós költségeket . Ezzel szemben a filmforgalmazás profit alapú, magáncégek végzik. Profit-termelési alapon egy társaság soha nem invesztálna egy magyar film forgalmazásába annyi időt és pénzt, hogy az felvegye a versenyt az amerikai mozgóképpel. Ezt a deficites invesztíciót hivatott segíteni az MNF marketing támogatása. Segít abban, hogy jobb kreatív anyagok készüljenek – méghozzá időben – és a kampányok is átgondoltak és hatékonyabbak legyenek.
Kérdés azonban, hogy mi történik akkor, ha egy kampány nem sikeres, mint a Kojot esetében. Esetleg, ha még rosszabb a helyzet: ha a reklámkampány „láthatatlan”, ahogy az említett film esetében többen állították? Nem mellékesen, az MNF honlapján, március 1-én közölt interjúban maga Kostyál Márk panaszkodik egy interjúban, hogy még közönségtalálkozókból sem volt elég. A válasz: nincs semmiféle retorzió. Nem marasztalják el a céget, nem kell visszafizetni a megítélt pénzt, még akkor sem, ha köszönőviszonyban sincs a beígért nézőszám a valós eredménnyel. Igaz, van egy szakmai találkozó, ahol a forgalmazó és a Filmalap szakemberei megvitatják, hogy mi sikerült és mi nem. Mert, legyünk jóindulatúak: a szándék nagyon fontos. Eredmények meg biztos lesznek egyszer.