menekültek;SOS Gyermekfalu;menekült gyermekek;

- Menekült gyerek magyar családot keres

Hiába a gyűlöletbeszéd, az ellenségképgyártás, a folyamatos „migránsozás”: a valódi, hús-vér emberekből nem sikerült kiölni a jó szándékot, az együttérzést: erre utal legalábbis az, hogy már az első napokon több százan jelentkeztek az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa felhívására, amelyben befogadó szülőket kerestek menekült gyerekek mellé.

- Olvastuk a férjemmel, hogy olyan szülőkre lenne szükség, akik átmenetileg befogadnának menekült gyerekeket. Két nagyfiúnk már külföldön él és dolgozik, a lányunk tizennyolc éves, hamarosan ő is kirepül. A fiúk szobája üres, de nem csak ez a „technikai körülmény” adta az ötletet, hogy jelentkezzünk az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa felhívására. Nálunk elvi kérdés volt, hogy segítsünk azokon, akiket ez a kormány üldöz, ellenségnek állít be, és gyűlöletbeszéd tárgyává tesz – ezt mondja az a középkorú, budapesti tanárnő, aki szívesen fogadna otthonukba menekült gyereket. Korábban több évet dolgoztak külföldön, így a család minden tagja jól beszél angolul, ami közvetítő nyelv lehet akár egy szír, afgán vagy más nemzetiségű kisgyerek és köztük. Velük él a nagymama is, ami szintén biztosíthatja a nyugodt körülményeket akkor is, amikor a szülőknek esetleg más elfoglaltságuk van.

Az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa a hét elején tette közzé felhívását arról, hogy befogadószülőket keresnek menekült gyermekek mellé. - A gyerekkorú menekültek és kiemelten a kísérő nélküli kiskorú menekültek különösen sérülékenyek. Minden támogatást meg kell kapniuk ahhoz, hogy a vándorlásból adódó veszélyeztetettségük csökkenjen. Ők azok, akik potenciális áldozatai lehetnek az emberkereskedelemnek, prostitúciónak, szervkereskedelemnek – írták felhívásukban.

Talán maguk is meglepődtek, milyen elsöprő érdeklődést váltott ki a felhívásuk.

- Amikor telefonáltam a hirdetésre, az ügyintéző hölgy azt mondta, legalább az ötszázadik ilyen jellegű hívást intézte aznap, égnek a vonalak, mindenki menekült gyerekeket akar befogadni. Ez megmelengette a szívemet, mert azt üzente: nem veszett ki az emberekből az együttérzés, nem hagyják magukat negatív indulatok keltette propagandával megtéveszteni – mondta az elsők között jelentkező budapesti tanárnő.

Megkérdeztük az alapítványt, hétfői felhívásuk óta hányan érdeklődtek, illetve hogy inkább a fővárosiakat mozgatja meg ez a lehetőség, vagy vidéken élő családok is nyitottak a befogadásra. Az alapítvány sajtóreferense azt válaszolta: még nagyon az elején tartanak a toborzásnak, kollégái egyelőre gyűjtik a jelentkezéseket, s az állásajánlatokra eddig beérkezett pályázatokat, önéletrajzokat.

Az alapítvány honlapjáról az is kiderül, hogy az elsöprő számú érdeklődés miatt menekült-programjukról, s az ehhez kapcsolódó befogadó-szülői feltételekről hamarosan részletes tájékoztatót tartanak, s itt minden felmerülő kérdésre itt válaszolnak, mert telefonon már nem bírják a rohamot.

Több mint szülői feladat
Nemcsak angolul vagy franciául kellene jól beszélnie, de egyfajta mentális szakemberként is helyt kellene állnia annak, aki menekült gyereket fogad a családjába – vélekedett Majoros Márta szociálpszichológus, aki több évtizede foglalkozik hátrányos helyzetű fiatalokkal, s járatos a gyermekvédelemben. Szavai szerint egy egy hányattatott sorsú szír vagy iraki gyerek „élettörténetét” nem lehet pusztán antropológiai vizsgálattal megállapítani, az ugyanis legfeljebb a valós korát igazolja, de azt nem, hogy milyen traumákon ment át. A kamaszkorúaknál feltételezhető, hogy nem akarnak Magyarországon maradni, tovább akarnak menni, s csak arra a telefonhívásra várnak, amelyik útbaigazítja őket, s megadja a találkozó helyét, idejét – a befogadó szülőnek tehát azzal is számolnia kell, hogy a gyerek iskolába menet vagy jövet egyszerűen lelép.

Átadták az idei Ádám-díjat tegnap a Rózsavölgyi Szalonban. Az elismerésben Kontra Tibor villamosmérnök, Raymond Switzer kanadai pszichológus, és Szűcs Mihály közlekedésépítő mérnök részesült.