Theresa May brit miniszterelnök ugyan az év elején azt közölte, véget ér az az időszak, hogy Londonnak nagy összegeket kell befizetnie az EU számlájára (11,5 milliárd euróval Nagy-Britannia a második legnagyobb nettóbefizető Németország után), ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Sőt, a következő években a britek várhatóan semmit sem takarítanak meg, épp ellenkezőleg. Mint a német Handelsblatt szerdai kiadásában írta, körülbelül 60 milliárd euróba kerülhet a Brexit Nagy-Britannia számára.
Brüsszel ezen követelésével rögtön a kilépésről szóló tárgyalások kezdetén előáll Michel Barnier, akit az EU bízott meg a megbeszélések lebonyolításával. Az Európai Bizottság szerint mindenekelőtt a válás anyagi részleteiről kell megállapodni a britekkel, csak ezután lehet szó egy új szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről. Uniós diplomaták úgy vélik, az EU intézményeinek vezetői is egyetértenek abban, hogy először a pénzről legyen szó, utána pedig az egyén témákról.
A Brexit-tárgyalások kapcsán az EU rendkívüli csúcstalálkozót tervez, amelyet április 6-án tarthatnak meg. Ennek persze feltétele az is, hogy a britek, ígéretüknek megfelelően, a jövő hét végéig aktiválják a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét, amely a kilépési folyamat elindítását jelenti. Erre azonban egyelőre nem lehet mérget venni. Theresa May egyelőre csak annyit közölt brüsszeli illetékesekkel, hogy március végéig indítják meg a kilépést.
Londonnak nagyon nem tetszik Brüsszel tervezett tárgyalási stratégiája. Liam Fox kereskedelmi miniszter úgy véli, az EU elképzelései „teljesen abszurdak”. Visszafogottabban értékelt a brit kormányfő szóvivője, aki elmondta, hogy szóba kerül a „brüsszeli számla” kérdése is. Ugyanakkor azt is értésre adta, hogy London nem kívánja elsietni a pénzügyekkel kapcsolatos kérdéseket. Egy a Handelsblattnak név nélkül nyilatkozó uniós diplomata úgy tudja, a britek csak a tárgyalások végén beszélnének a pénztől. „Őrültség lenne azonban, ha belemennénk ebbe” – fogalmazott.
Másodszor is betett a felsőház Theresa May kormányának
Egy héten belül másodszor maradtak alul a westminsteri parlamentben a választott képviselők az örökletes jogon vagy érdemek elismerése mellett kinevezett főrendekkel szemben. A kedd esti vokson a The Times napilap ismeretei szerint 1831 óta fennálló rekordot megdöntő számban megjelent lordok 336-268 arányban álltak ki amellett, hogy a Háznak „komoly” szerepet kell kapnia az EU-ból való kilépést lezáró tárgyalások befejeztével.
A kormány és a Lordok Háza között nincs alapvető nézetkülönbség. Theresa May mind a végső parlamenti jóváhagyással, mind a múlt heti módosítással egyetért, hogy biztosítani kell a már korábban a szigetországban letelepedett EU-állampolgárok jogait, ám nem szeretné, ha ezek a garanciák előre megbéklyóznák tárgyalási pozícióját.
Könnyen lehet, hogy mindez a demokráciával folytatott játéknak fog bizonyulni. Jövő héten ismét az alsóház elé kerül a rövid Brexit-törvény, és a honatyák várhatóan figyelmen kívül fogják hagyni a módosításokat. Amikor az ún. ping-pong során másodszor is szóhoz jut a Lordok Háza, várhatóan már nem fog akadályt görgetni a következő lépés, a királyi szentesítés elé. Ennek gyors megvalósulása esetén Theresa May betarthatja ígéretét és március vége előtt aktiválhatja a kilépést útjára indító 50. cikkelyt, és ezzel a két évre tervezett bonyolult alkudozási folyamatot.
A közel száz rebellis lord egyik legbefolyásosabbika, Lord Heseltine, egykori kabinetminiszter percekkel a szavazás után elvesztette kormányzati tanácsadói pozícióját, ismételten bizonyítva Theresa May kíméletlenségét. Margaret Thatcher nagy ellenfele „nem volt képes megtagadni önmagát”, még ha „szomorú” is kiakolbólítása miatt. David Davis, Brexit-ügyi miniszter “kiábrándítónak” nevezte a törvénymódosítás támogatását, mellyel a felsőház „nyilvánvalóan frusztrálni kívánta a kilépési folyamatot”, de jelezte, „ez nem fog megtörténni”.
Mindeközben tory nagyágyúk, legutóbb William Hague volt külügyminiszter fokozódó nyomást helyeznek az alsóházban viszonylag szerény, 17 mandátumos többséggel rendelkező kormányra, hogy a fix ötéves ciklusról szóló törvény visszavonásával hozza előre a választást, személyre szóló felhatalmazást adva ezzel Theresa May-nek, egyben kihasználva a Munkáspárt egyre katasztrofálisabb helyzetét. A kormányfő mindeddig ellenezte az elképzelést.
R. Hahn Veronika (London)
