Orbán Bori énekesnő, aki Édith Piaf-estekkel szerzett magának kisebb-nagyobb rajongóközönséget, február végén az Operaház színpadán énekelt.
„Makk András, Kádár Dávid gitárosokkal, Gyüdi Sándor bőgőssel és Babindák István klarinétossal léptem fel együtt” – mondta. A formáció Django Reinhardt-stílusú gipsydzsesszt játszott, Bori többek között olyan híres dalokat szólaltatott meg, mint amilyen a Blue Skies.
Kíváncsiak voltunk arra, vajon mit gondol az énekesnő arról, az Operaház miért nem a korábban bevált Operabál megnevezést használja az utóbbi néhány évben. Erről azt mondta, szerinte vissza akartak venni a nagy pompából, inkább a zenére koncentráltak, egy-egy izgalmas korszakra. Ezért az Operaház azt találta ki, hogy egy-egy nagy zeneszerzőt vagy színpadi figurát helyez a középpontba, s egyúttal arra törekszik, hogy a tematikus esteket valamelyest lazaság jellemezze. Ennek a trendnek köszönheti az idei operabál a Háry Estély nevet, míg a korábbiak például az Ezüst Rózsa Bál, a Shakespeare Bál elnevezést.
Orbán Bori ezen az estén dzsesszmuzsikával kápráztatta el a közönséget, de legalább annyira kedveli a sanzonok világát is. Kérdésünkre elmondta, manapság nem lehet egyetlen stílust gyakorolni, hiszen a jelen arról szól, hogy a művészek rendre keverik a különböző stílusokat, és szerinte ebből szerencsés eredmények szoktak létrejönni. „Egyébként számomra a sanzonok mellett a legfontosabb a dzsessz, mert az improvizációkban van mit tanulnom. Ezt a műfajt éppen azért szeretem, mert nincsen benne határ, folyamatosan új dolgokat fedezhetek fel, míg a sanzon kötött műfaj, amely érzelmekre és egy adott hangszínre épül” – árulta el. Bori jelenleg az ETŰD Zeneiskolában dzsesszéneket tanul, de nyolc és tizenöt éves kora között a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskolában népdalénekléssel is foglalkozott. A váci zenei konzervatóriumban fejlesztette tovább ezt a vonalat, mert számára nagyon fontos a művészi egyensúly, a többféle zenei hatás teremtette hangulata.
Arról, hogy milyen lehetett az operabáli fellépés, előző nap a Paulay Ede utcai Café Zsivágó vendégei is meggyőződhettek, ugyanis az ifjú tehetség a Valami swing formáció zenészeivel ott tartott „főpróbát”. Az énekesnő szereti, ha van helye kibontakozni, a Zsivágóban viszont nincs nagy tér, és sokan is voltak kíváncsiak rá. „Az embereknek éneklek, nekik próbálok adni valamit, de szeretem a távolságot, azt, ha össze tudom szedni a gondolataimat éneklés közben. Így viszont közelebb kerültem a közönséghez, mint valaha – lélekben és testben is” – idézte fel az est hangulatát Orbán Bori.
Nem idegen közeg számára a kávéház, több ízben énekelt már a Musical Caféban, a Spinoza Színházban, de kisebb fesztiválokon (például a Pozsonyi Pikniken, a szentendrei bor- és sörfesztiválokon) is színpadra lépett. Mint mondja, nem ritka az sem, hogy az utolsó pillanatban hívják fellépésre.
Hogy miért rajong Piafért, és miért állnak ilyen jól neki a nagy francia sztár dalai, arra maga sem tud pontos választ adni. Azt viszont bátran állítja, hogy mindig imponált számára, ami nem huszonegyedik századi – leginkább az előző századforduló, illetve az 1900-as évek első hatvan évtizede bűvöli el. „Nyilván voltak akkor is emberi hibák, bűnök, elég a két nagy háborút alapul vennünk, mégis több volt a tisztaság, az emberség, és a zene is sokkal nemesebben és stílusosabban szólt” – véli. Nevetve tette hozzá, az akkori zenét egyébként sem lehetne összehasonlítani a maival, popzenét emiatt nem is hallgat. Azoknak énekel, akik szerinte még képesek értékelni az igazi művészetet és az őszinte érzelmeket.
Orbán Borinak, aki harminckét évvel Piaf halála után született, hamarosan lehetősége lesz arra, hogy Kelecsényi László egyfelvonásos színdarabjában, az Egy párizsi verébben eljátssza az énekesnőt. A darab addig követi a sztár életét, ameddig utcai éneklés közben felfigyelnek a tehetségére. Természetesen Borinak, aki korábban jószerivel csak egy internetes sorozatban tűnt fel, most nemcsak jellegzetes énekhangját, de színészi tehetségét is meg kell mutatnia.
