A Föld légkörén túli térség, beleértve a Holdat és más égitesteket, nem lehet tárgya nemzeti kisajátításnak sem szuverenitás kinyilatkoztatása, sem felhasználás, vagy elfoglalás alapján - áll az ENSZ égisze alatt megfogalmazott, 1967 januárjában egyidejűleg Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírt nemzetközi szerződés 2. paragrafusában. A magánvállalkozások megjelenése a világűrben megváltoztathatja a hosszú évek óta szabályozott kérdést. Az Outer Space Treaty néven ismert egyezménynek annak idején egyik legfontosabb pontja az volt, hogy eltiltotta a tömegpusztító fegyvereknek a világűrben és más égitesteken való elhelyezését, megelőzve az egy évvel később megkötött atomsorompó-egyezményt.
De az azóta eltelt öt évtizedben a világűr meghódítása jelentősen előre haladt, megsokszorozódtak a két vagy többoldalú egyezmények kormányok és űrügynökségek között. Dokumentumok tonnái határozzák meg a szabályokat, a felelősséget a műholdakra, a nemzetközi űrállomásokra, az űrszondákra, az embernek az űrben való jelenlétére vonatkozóan. Ezek a szabályok mára már túl bonyolulttá váltak és nem igazán összehangoltak. Még a szakértők is nehezen igazodnak ki ebben a kibogozhatatlan dzsungelben. És közben alakulnak az űrrepülésre specializálódott magáncégek, mint Elon Musk Space X-e, amely jövőre – az Apollo 8 missziójának 50. évfordulóján – űrturistákat utaztatna a Hold körül. Mi lenne, ha valamelyik magánvállalkozó űrhajóra leszállna a Holdra, hogy kisajátítsa azt?
Az űrbányászattól a Hold-szállodákig
A felvetés nem elméleti, mivel szaporodnak a Hold területeinek tulajdonlását célzó igények. Ezért a Nemzetközi Űrjogi Intézet (IISL) emlékeztetett arra, hogy az egyes államok felelőssége, hogy ne legalizálják ezeket az igényeket. Az 1967-es űregyezményt 2017. január 1-jei adatok szerint eddig 105 ország ratifikálta, köztük az ENSZ biztonsági tanácsának öt állandó tagja: Oroszország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína, Franciaország (Magyarországon is törvényerőre emelkedett), de további 24 állam csupán aláírta. Ezek közül a jelentősebbek: Panama, Kolumbia, Irán és a Fülöp-szigetek. Egy másik, 1979-ben született egyezmény a Hold és más égitestek jövőbeli kihasználásával foglalkozik. Ezt azonban egyetlen nagyobb űrhatalom sem írta alá a mai napig.
Közismert, hogy több űrügynökség őriz fiókjaiban „bányászati” terveket: ilyen a hélium-3, amelyet a jövő szuperüzemanyagának tartanak, ígéretes a Hold belsejében található víz, a Mars magnéziuma, koboltja, urániuma, az aszteroidok aranya. Ami a Hold jelenleg fagyott állapotban lévő vizét illeti, a tervek szerint már az idén decemberben elindul a NASA Lunar Flashlight missziója, amely a források feltárásának és kiaknázásának a lehetőségeit vizsgálja.
Amikor az amerikai űrügynökség bejelentette, hogy 2020-ig az Egyesült Államok visszatér a Holdra, és 2024-ben állandó Hold-bázist hoznak létre, hangsúlyozta, hogy a tervnek elsősorban tudományos célkitűzései vannak, és a bolygó többek között a más planétákra indított űrrepülések kiindulási pontja lehetne.
De léteznek más jellegű üzleti álmok is. Vannak, akik szállodát terveznének a Holdra vagy a világűrbe. Robert Bigelow amerikai milliárdos, aki olcsó szállodaláncával, a Budget Suites of Americával alapozta meg vagyonát, és akinek Bigelow Airspace nevű cégével komoly érdekeltségei vannak az űrkutatásban, már évekkel ezelőtt beadta kérelmét Washingtonban a Holdon építendő szállodák és más lakásstruktúrák engedélyezésére. A News of Future című „jövőbe látó” amerikai honlap már azt is tudni véli, hogy 2025 augusztusában érkeznek az első vendégek a Starbright Hotelbe, ahol egy kétágyas szoba ára 3,7 millió dollár (több mint egymilliárd forint) éjszakánként - igaz, ebben benne van a Föld-Hold transzfer is – 2030-ban pedig már az űrutazás lesz a legnépszerűbb karácsonyi ajándék.
Hold-telket tessék!
Ne feledkezzünk el persze azokról az „elszálltakról”, akik magukat „Hold-tulajdonosoknak” nevezik. Van belőlük bőven az egész világon. A leghíresebb közülük Dennis M. Hope nevadai egykori autókereskedő, aki 1980-ban a „galaktikus kormány elnökének” nyilvánította magát és letétbe helyezte a Hold tulajdonosi aktáit San Francisco telekkönyvi hivatalában – arra a joghézagra hivatkozva, hogy az 1967-es egyezmény csak államokról rendelkezik, magánszemélyekről nem. Hope aktáiról másolatot küldött az ENSZ-nek, valamint az akkori szovjet és amerikai kormánynak is, bár választ soha nem kapott. Mindez nem zavarja őt abban, hogy cége, a Lunar Embassy, Hold-parcellákat árusít.
Alig több mint 30 euróért vásárolni lehet tőle 4 ezer négyzetméteres területet a Nyugalom Tengere közelében. Vevői között volt Tom Hanks, George Lucas és Ron Howard, az Apollo 13 című film rendezője, de Hope állítólag két volt elnököt, az idősebb George Busht és Jimmy Cartert is be tudta fűzni. A tulajdonjogot igazoló papír mellé a kuncsaft fotót is kap „birtokáról”, annak földrajzi adataival együtt. 1999-ben beindult a konkurencia is: a Lunar Republic Society, amelynek székhelye New York-ban van, szintén tulajdonjogot formál a Holdra és övék a Lunar Land, „a Föld legmegbízhatóbb égi ingatlanügynöksége…”
Fotó: EP/Getty Images/Hulton Archive