A Zöld Magyarország - Energia útiterv című tanulmányt, amelyet a német Wuppertal Intézet, az Energiaklub és a Zöld Műhely Alapítvány készített, a hét végén mutatták be Budapesten. A szöveg ismertetését egy rövid visszaemlékezés előzte meg: Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője felidézte, hogy a 2011-ben megszületett kormányzati energiastratégia már az elfogadása pillanatában is elavult volt, azóta pedig gyökeresen megváltoztak a feltételek, ma már a stratégia egyik kiindulópontja sem igaz. A legfontosabb módosulás, hogy miközben a kormányzati tervek az energiafelhasználás bővülésére épültek, a valóságban csökken az energiafogyasztás (nem csak nálunk; egész Európában), az importárak tartósan alacsonyak maradtak, a megújuló energiaforrások fajlagos költsége lezuhant, az atomenergiáé pedig a fukusimai reaktorbaleset után drasztikusan megnőtt. Vagyis az előfeltételek egyike sem érvényes már, a kormány azonban változatlanul erőlteti a mindent a paksi bővítésnek alárendelő energiakoncepciót – olyannyira, hogy a lehetséges alternatívákat máig nem voltak hajlandóak érdemben megvizsgálni. Így a parlament ma sem tudja például, mennyibe kerülne, ha az atom helyett más módon biztosítanánk a jövőbeli energiaellátást – amihez természetesen az energiáról való gondolkodást is gyökeresen át kellene alakítani.
A legfontosabb, hogy az energiahatékonyság növelésére ugyanolyan energiaforrásként kell gondolni, mint az olajra vagy a gázra – bármelyiket pótolni tudja, lényegesen olcsóbban. Ahogyan az Energia útiterv emlékeztet rá, a Nemzetközi Energiaügynökség úgy számol: ha az EU-tagállamok teljesen kihasználnák az energiahatékonyságból eredő lehetőségeket, az számukra 1,1 százalékos GDP növekedést eredményezne, és minden újabb 1 százalék energiamegtakarítás 2,6 százalékkal csökkentené az EU földgázfüggőségét, miközben a légszennyezést is visszafogná.
Jelenleg Magyarország teljes primerenergia-felhasználásának 33 százalékát emészti fel a lakóépületek – főként családi házak – fűtési és melegvíz-igénye. Az Energiaklub számításai szerint ezt akár a harmadával is csökkenteni lehetne a hőszigetelésre és nyílászáró-cserére irányuló beruházásokkal. A közlekedésben 30 százalékos, az ipari szektorban pedig 13 százalékos energiamegtakarítást lehet elérni 2050-ig, ameddig az útiterv előretekint.
Az alternatív energiastratégia második pillére a megújuló energiaforrások kiaknázása – ezen a téren Magyarország az EU legkedvezőbb adottságú államai közé tartozik, ennek ellenére a hasznosítás terén európai összehasonlításban indokolatlanul hátul kullogunk, alig 10 százalékos zöldenergia-részesedéssel (és az is nagyrészt a szenes erőművek fatüzelésre állításából jön össze). Az Energia útiterv többféle megoldást vázol, közülük a legzöldebb 50 százalék fölötti zöldenergia-hányadot ír elő 2050-re úgy, hogy az áramfelhasználás 80 százalékát a megújulók segítségével állítanánk elő. Mindez a rendelkezésre álló adatok és számítások (többek között az ELTE és a Greenpeace hasonló tárgyú tanulmányai) alapján évente nagyjából 30 millió euróval, csaknem 10 milliárd forinttal lenne olcsóbb, mint ha atomerőművet építenénk. Az igazi előnyt azonban Jávor Benedek összegzése szerint nem is a pénzügyi megtakarítás, hanem a gazdaságfejlesztési hatás jelentené: a zöld forgatókönyv olyan reménytelenül leszakadó térségekben is munkahelyteremtést és élénkülést hozhatna – leginkább a minden települést elérő tömeges lakásfelújítások által –, ahová évtizedek óta semmilyen fejlesztési program nem ért el.
Aki a fenti érvek alapján egyetért azzal, hogy új, az atom-fixációt elengedő energiastratégiára van szükség, erről az oldalról küldhet levelet a parlamenti képviselőjének.