Az első kettő találkozójára 2749 drukker volt kíváncsi Felcsúton, az idejét tekintve modern kori, amúgy viszont avítt magyar labdarúgás Fejér megyei szentélyében. Pedig a Videoton honlapján már hét közben ezt olvashatta a látogató: „Tájékoztatjuk szurkolóinkat, hogy a Honvéd elleni bajnokira induló ingyenes buszokra az összes jegy elfogyott!” A Vál-völgyi kisvasút meg – noha a Bicske-Székesfehérvár nyomvonalon épült – még nem megy a királyok városáig...
Voltak persze évtizedek, amelyek során élénkebb érdeklődés mutatkozott a Videoton–Honvéd iránt, de azok a korszakok réges-rég elmúltak, amit hűen bizonyít a következő számsor is. A fehérvári együttes 1968-ban jutott fel a labdarúgó NB I-be; ehhez igazodva dekádonként kiválasztottam egy-egy Videoton–Honvéd meccs nézőszámát. Tehát: 1968-ban 20 000, 1978-ban 8000, 1988-ban 18 000, 1998-ban 4000, míg 2008-ban már csak 2166 mindenre elszánt szurkoló volt kíváncsi a két csapat egymás elleni sóstói mérkőzésére.
Hiába, hovatovább huszonöt hosszú esztendeje annak, hogy vb-selejtezőn idehaza kikapott a válogatott Izland másodállásban futballozó dolgozóitól... Nemzetközi összehasonlításban már akkor mérhetetlen volt a magyar első osztály színvonala, bár az 1995-ben Bajnokok Ligája-résztvevő FTC kvalitásait nem hasonlítanám a jelenlegi mezőny képességeihez. (Ahhoz a három évvel korábbiéhoz sem, amelyet a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó, svájci székhelyű szervezet, az IFFHS úgy értékelt, hogy az NB I-et a földkerekség bajnokságainak rangsorában a hetvenhatodik helyre, a többi közt a mali, a thaiföldi, a guatemalai és az ománi vetélkedő mögé tette. Apropó, ismernek-e egyetlen mali, thai, guatemalai vagy ománi labdarúgócsapatot?)
Úgyhogy semmi csoda nincs napjaink elfordulásában, bár kétségkívül akadt, aki lelkesen készült „a nagy rangadónak” titulált másfél órára, a televízióban ugyanis ilyen tirádák hangzottak el sorra: „Egészen káprázatos a Videoton kispadja Szolnokival, Fejessel, Mariccsal, Kováccsal, Bódival, Géresivel.” Az ember bambán bámult maga elé, mert mit lehet kezdeni az efféle megállapítással? Elvégre néhány hónapja, a Brazília–Argentína vb-selejtezőn (3-0) Tite, a házigazdák szakvezetője Thiago Silvát és Douglas Costát küldte be a nyolcvanadik percben, majdhogynem időhúzó csereként... Ám az NB I-es meccsek tévés közvetítésében messze nem ez a tálalás a legrosszabb, hiszen a találkozók szünetében rendre felbukkan egy hírmondó, aki így fejezi be szövegét: „Hamarosan jövök újabb egy perccel.” Mire a néző gyomra görcsbe rándul, ő maga pedig elhaló hangon nyöszörög: „Jaj, ne!”
Egy perce a Videotonnak is volt. A harmincnyolcadik. Ekkor a kispesti Kamber nem értékesítette, csak eladta a labdát, s a kivételesen kiváló kontra közben Scsepovics érzéssel játszotta meg Lazovicsot, akinek továbbítását Suljic váratlanul, de annál finomabban visszasarkazta az őt szöktető futballistához, míg – méltó befejezésül – Lazovics príma alárúgással lepte meg Gróf kapust és örvendeztette meg az addigra lassanként mindenről lemondó publikumot. Ennek az akciónak valamennyi fehérvári mozdulata valóban első osztályú volt, de több hasonló támadást senki nem látott. Olyannyira nem, hogy a Vargába ügyetlenül beleszálló kispesti Lovric kiállítása (62. perc) után a Honvéd tíz játékossal is feltűnő nyomás alatt tartotta a Videotont, ám Andó-Szabó játékvezető segítő kezet nyújtott az erősen megszorongatott hazai csapatnak: tizenegyest ítélt alighanem a semmiért. A büntetőből Scsepovics eldöntött mindent, a hajrában az egy perce a pályán lévő, diszkréten fogalmazva naiv, kevésbé tapintatosan tutyi-mutyi Naggyal szemben párharcot nyerő Lazovics újabb gólja már nem osztott, nem szorzott (3-0).
Azt azért feltétlenül meg kell említeni, hogy Andó-Szabó a finisre teljesen megzavarodott a saját magát kétségbe, Marco Rossi Honvéd-trénert pedig már-már őrületbe kergető döntéstől, mert nem sokkal a megadott tizenegyes után elnézte Stopira korántsem patyolat tiszta közbelépését Lanzafaméval szemben, majd nem adott büntetőt akkor sem, amikor Gróf kapus nyilvánvalóan elbuktatta Scsepovicsot. Helyette a szerb csatárt „fegyelmezte” sárga kártyával úgynevezett műesésért... De hát miért épp a mérkőzés bírája lenne jobb a felvonultatott sporttársak szerény átlagánál?
A lényeg a tabellát illetően: az eddigi listavezetőt legyőző Videoton ugrott az élre ott, ahol egy szimpla Zuckerberg egyáltalán nem ugrálhatna...
Hegyi Iván írása a Népszavának
Gera Zoltán (legelöl) szabadrúgása döntött